Éppen huszonöt éve, 1997 őszén egy környezetvédelmi konferencián voltam Lyonban. A körülmények meglehetősen spártaiak voltak: maga a rendezvény egy foglalt házban zajlott, ellátás nem volt, helyi önkénteseknél laktunk, a közlekedést mindenkinek magának kellett megoldani. A zöld szcéna akkoriban nem volt különösebben jól eleresztve (a greenwashing-iparosoktól eltekintve ma sincs), de így legalább kipróbáltam, hogyan lehet a legolcsóbban bejutni a reptérről a centrumba. A buszjárat, ami bevitt, egy fizikailag is elkülönített buszsávon haladt, a városi szakasz nagy részén szemben a forgalommal.
Ha valaki a fentiekből azt a következtetést vonná le, hogy Magyarország a környezeti tudatosság szempontjából 25 évvel van lemaradva Franciaországtól, valószínűleg tévedne. Igaz, immár nálunk is van szembeforgalmú buszsáv, de a közösségi oldalak kommentjeit figyelve meglehetős értetlenség övezi, és a kitalálóját valószínűleg csak azért nem lincselték meg (legalább verbálisan), mert nem Karácsony Gergely, hanem a kormányfővel rokonságban álló Vitézy Dávid adta hozzá a nevét. (Elképzelni sem merem, mi lett volna, ha a főpolgármester áll elő ilyesmivel – de nem is kell elképzelni, láttuk a klíma- meg a fűtési limit ötleténél, a méhlegelőknél stb.).
Nehezen veszi be a gyomrunk – a többes szám elő személy most a mindenkori többséget, a közvéleményt jelöli –, de a 21. század első negyedében járunk, ahol a 20. század immár nem működő megoldásai helyett valami mást kell kitalálni. Tehát nem tapsolhatunk el több energiát nyáron a hűtésre, mint télen a fűtésre, mert nem bírja a klíma, illetve Putyin elvtárs háborúja nyomán a pénztárcánk sem. Nem építhetjük az autózás köré a városi közlekedést, mert egyrészt nem fér el több autó a városban, másrészt a többség nem napi autóhasználó, és nem kényszeríthetjük rá őket, hogy az autójukkal összenőtt kisebbség életviteléhez alkalmazkodjanak. És muszáj legalább a településeken menedéket adnunk a méheknek, ha már a mezőgazdasági területekről (egyébként az EU nagy részén már betiltott, multinacionális cégek által gyártott, bizonyítottan méhgyilkos szerekkel) kiirtottuk őket.
A világ változik, Magyarország viszont megpróbál nemzetkaraktert fabrikálni a változatlanságból. Azon a képletes sztrádán, ahol tíz-tizenkét évvel ezelőtt még csak mutatóba jött szembe velünk valaki, ma már masszív szembeforgalom van, és az egyre gyakoribb csattanások alkalmával nem teszi fel senki a kérdést, hogy nekünk van-e igazunk (nem nekünk van egyébként, de ez tényleg egyre kevésbé érdekes akkor, amikor mindenki az ellenkező irányba tart).
Amúgy a szembeforgalmú buszsáv nem a fenntarthatóság non plusz ultrája, csupán egy gyakorlati példa rá, hogy ha szembejön a fal, érdemes elfordítani a kormányt akkor is, ha eddig mindig ebbe az irányba mentünk, és régebben bevált. Régebben ugyanis bevált a gőzgép, az inkvizíció, sőt a nyugati városok rendszeres megsarcolása és felégetése is, csak aztán kiderült, hogy ha hosszú távra tervezünk, mindnél van jobb megoldás.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. szeptember 3-án.
