A Fidesz és személyesen Orbán Viktor az elmúlt évtizedekben rengeteg energiát fordított annak tudatosítására, hogy a rendszerváltás sikertelen volt, mert… Az indokok változatosak, az alanyi komcsizástól az egykori népgazdasági vagyon lenyúlásáig, de a konklúzió mindig ugyanaz: nem sikerült. Annak eldöntéséhez, hogy igaza van-e a kormánypártnak, illetve a pártelnöknek, érdemes egy kicsit visszaásni a 80-as évek végére, felidézendő, miről is szólt az akkor meghirdetett rendszerátmenet.
Bizonyosan többről volt szó, mint hogy az egyik állampártot leváltja egy másik, mert ha csak annyi lett volna, senki nem emlegetett volna rendszerváltást a sokkal pontosabb rezsimváltás helyett. Akkoriban valami olyasmi volt a zászlókra írva, hogy amellett, hogy megteremtődnek a hatalmon lévők rutinszerű leváltásának és elszámoltatásának feltételei, a közpénz és a magánjavak közé ugyanolyan éles határvonal húzatik, mint amilyen a köz- és a magánérdeket elválasztja majd.
Ha ez a vonatkoztatási pont, akkor a sikertelenség bátran kimondható – de az is, hogy senki nem tett többet a kudarcért Orbán Viktornál. Hol a köz- és a magánérdek, a közpénz és a magánjavak szétválasztása, amikor a kizárólag állami megrendeléseken nagyra nőtt Orbán-strómant az állami pénzeszközökkel kistafírozott bank hitelezi az újabb és újabb állami vagyonelemek megvásárlása érdekében? Amikor az állami Antenna Hungária szétválaszthatatlanul összekuszálódik a szintén az államon hízó, de formálisan magántulajdonú 4iG-vel?
Hol az elszámoltathatóság, amikor a miniszterelnök veje helyett az adófizetők fizetik ki az elsíbolt 13 milliárdot, nehogy az OLAF-nak joga legyen vizsgálódni a korrupt közvilágítási projektek körül? Amikor az Orbán-családnak (szintén döntően közpénzes megbízások révén) a családfő miniszterelnöksége alatt a semmiből nagyobb vagyona lett, mint anno Horthynak vagy József nádornak? Amikor amerikai világcégeknek adott megrendelésekkel mentik ki az említett Orbán-vőt meg a szintén a kondér körül sürgölődő Orbán-testvért a már az FBI által vizsgált Microsoft-botrányból? Erről szólt volna az ígéret 1989-ben?
A rendszer, amelyet az átlátható váltógazdaság helyett építettek nekünk, immár nem csak a fejétől bűzlik. A lopás, a közös jószág politikai fölhatalmazással történő fosztogatása a szisztéma lényegévé vált. A szemünk se rebben, ha fideszes potentátok utaznak az Adriára nyaralni a falubusszal; ha az uniós támogatásból épült vendégház családi otthonná változik; ha még a politikusgyerek barátnőjét is az elvben az állami hivatalhoz járó szolgálati autóval hordják bevásárolni. Az elmúlt tizenegy év – amelynek persze megágyazott a megelőző jó néhány – olyan mély erkölcsi züllést hozott, amelyhez képest a létező szocializmus a maga legalább a felszínen meglévő, elvárt és demonstrált puritanizmusával maga volt a tisztesség.
Elsikkasztott rendszerváltás? Ott viszi egy félvállra vetett hátizsákban egy hajdani fiatalember, aki három évtizede szabad választási lehetőséget, nyugati típusú fejlődést és polgári jólétet ígért mindannyiunknak.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2021. szeptember 6-án.