Sorozatban másodszor lopták el a show-t Orbán Viktor elől a legközelebbi munkatársai. Februárban nemhogy a parlamenti szezonkezdet, de – a Fidesz szemszögéből – maga a szezon is elmaradt: jött helyette Novák Katalin és Varga Judit (meg a méltatlanul elfeledett Lévai Anikó) közreműködésével a kegyelmi ügy, majd a botrány nem csituló hullámain Magyar Péter, illetve a sem a komány(fő)t, sem a létező ellenzéket ne respektáló Tisztelet és Szabadság. Szeptember végén meg az aktuális balkéz, Orbán Balázs gondoskodott róla, hogy a reflektorfényből továbbra se sok jusson a miniszterelnöknek.
Hogy nem ez volt a terv, abban nem csak a gyúrós-schwarzeneggeres – de váratlanul az árhullámba fúlt – arculati minikampány, hanem a komoly politikai felvezetés miatt is biztosak lehetünk. Az Orbán (nem Balázs, hanem a másik) mögött álló kommunikációs stáb valahogy úgy rajzolta föld az ívet, hogy Tusványos és Kötcse után a csúcspontnak, azaz a parlamenti idénynyitónak a hazaáruló ellenzékről, a szuverenista kormányról, a világrendszerváltásról meg a nagystratégiáról kell szólnia, természetesen a fő szuverén, az első számú nagy stratéga előadásában. Ezt a remek tervet azonban a Balázs nevű névrokon úgy fűrészelte ketté, mint az egyszeri részeg, amikor a kocsmából hazafelé tartva a sötét utcán elővigyázatlanul oldalba vizeli a hóembert.
Orbán Balázs szavai után is lehet keleti nyitást, konnektivitást, gazdasági semlegességet meg az Oroszországnak (és Kínának) becsicskulást körülíró egyéb nyelvi leleményeket emlegetni, de csak az azonnali közröhej tárgyává válást kockáztatva. A nagystratégia – legyünk inkább megint a legvidámabb barakk keleten, ha már nyugaton csak a legócskább viskót sikerült harmincöt év alatt összetákolnunk –, úgy járt, ahogyan a NER hangadói szerint a „Magyar Péter-lufinak” kellett volna járnia: léket kapott, még mielőtt igazán feszesre fújták volna.
Pedig szegény politikai igazgató nem tett mást, mint hogy kimondta a nyilvánvalót: ha 56-ban igazunk volt, akkor Ukrajnának is igaza van – és viszont: ha Ukrajnának nincs morális alapja – akár a világbékét is kockáztatva – fellázadni az orosz hódító ellen, akkor nekünk sem volt 56-ban. Ez egy tökéletesen zárt logikai lánc; nem véletlen, hogy egyik Orbán se talált ki belőle azóta sem (a fontosabbik mondjuk nehezen is tudna azok után, hogy korábbi szavai szerint Zelenszkij az ukrán Nagy Imre).
Ugyanakkor, miközben azt figyeljük, hogyan téblábolnak a saját maguk által lerakott verbális és valóságos geopolitikai aknák között, egy pillanatra sem szabadna elfeledni, hogy ez az egész nagystratégiázás-világrendszerváltásozás voltaképp egy terelési kísérlet. A fő funkciója az lenne, hogy addig se az ötödik éve tartó helybenjárást kelljen megmagyarázni (ami persze a térségi konkurenseinkhez képest leszakadás), meg azt, hogy olyan ember irányítja az országot, aki öt éve képtelen legalább egyet eltalálni a gazdaság fő számai (növekedés, infláció, adósság, hiány, kereskedelmi forgalom) és trendjei közül. Arról meg végképp ne essen szó, hogy miközben a „balliberálisokkal”, Soros Györggyel meg a több képzelt ellenséggel kardozott, a fejére nőtt egy valódi kihívó, akihez immár nem csak a napi programját kénytelen hozzáigazítani, de az outfitjét is.
„A pénzügyi helyzetünk megnyugtatóan stabil” – mondja, és az ember elgondolkozik, hogy a saját családjáról beszél, vagy vajon kiről – mert hogy nem az országról, az bizonyos. „Ma az a divat, hogy aki megvédi saját és az EU határait, kimondja az igazat, azt üldözik” – lódít megint egy jókorát, elfeledve, hogy jelenleg bármelyik skandináv országba nehezebb bejutni (bármilyen jogcímen), mint Magyarországra, és hogy évek óta leginkább az ő Putyin barátja hordja/nyomja rá a migránsokat Európa határaira.
A jelek szerint egyelőre ez – a mellébeszélés – az új stratégia: ahelyett, hogy a képünkbe vágná, mekkora hatalmas, mindenkinél lépésekkel előrébb járó sakkjátékosok ők, azt kell bizonygatnia (Corvin-közzel, békemisszióval meg a többi sületlenséggel), hogy valójában nem is olyan rongyemberek, mint amilyennek látszanak.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. október 3-án.
