Lesz-e bármilyen következménye az állami félretájékoztatás műsorpolitikájában, ha mondjuk kiderül, hogy a csütörtök esti „vita” volt minden idők legnézettebb közéleti programja az M1-en (vagyis ha nyilvánvalóvá válik, hogy még az Orbán-magasztalásra és ellenzékgyalázásra trenírozott közönség is igényelné az eltérő nézetek és vélemények megjelenítését)? Nem lesz, természetesen – ha számítana, hogy kit/mit szeretnénk látni-hallani, akkor rég beálltak volna ők is a Magyar Péter-interjúért sorban álló pályatársak közé. És nem fordulhatna elő, hogy a 2024-es politikai szezon szezon – pártszimpátiáktól függetlenül – leginkább hírképes szereplője három és fél hónappal az egyébként minden médiumot letaroló bejelentkezése után kapja meg az első saját hangú megszólalási lehetőséget, ráadásul tizenegyedmagával.
Ami a tanulságokat illeti: ez nem vita volt, inkább egy középiskolai szónokverseny,bár nem az összes megszólaló ért fel az átlagos gimnazista szellemi színvonalához. Deutsch Tamás például meg sem próbálta, mintha csak alá akarta volna támasztani az összes vele kapcsolatos sztereotípiát (a szerhasználattól a szellemi tompaságig). A Fidesz listavezetője – nemhiába volt valaha legalább a digitális átalakulás szakpolitikusa – ugyanakkor parádés választ adott korunk egyik legégetőbb kérdésére, hogy t.i. mikortól veszi el a mesterséges intelligencia az ember munkáját: az övét csütörtökön nemhogy a ChatGPT, de egy Rogán-sajtóközleményeken betanított tíz évvel ezelőtti AI-modell is kisujjból megoldotta volna. Bármennyire kevéssé polkorrektül hangozzék is, az ember leginkább azt érezte – a zavaron meg a kényelmetlenségen túl –, hogy azokért, akiket ez a fellépés meggyőz, tulajdonképpen nem kár.
Baló György sajnos már nem él, így a rendezők kénytelenek voltak Németh Balázst reaktiválni; az est legszürreálisabb pillanatai – Deutsch mellett – minden bizonnyal azok voltak, amikor az az ember figyelmeztetett mindenki mást a szabályok betartására, aki két testhossz előnnyel lehetne olimpiai bajnok a köztelevíziós híradózás valamennyi írott és íratlan szabályának éveken keresztüli megsértésében.
Arra talán Dobrev Klára érzett rá a legjobban, milyen kivételes lehetőséget kínál ez a szituáció az M1-függő közönséghányad, vagyis a törzsnézők kognitív disszonanciájának csúcsra járatására. Viszont a kontextust nála is pontosabban értette a hardcore ellenzéki szavazó számára szürkének ható Magyar: ő kifejezetten azokhoz beszélt, akik még a Fidesz csónakjában ülnek, de már lesik a partot, hogy kiszállhassanak.
Közben pedig az egész műsort átjárta valami megmagyarázhatatlan félelem: nem a szereplők féltek egymástól, hanem a műsorvezetésre kijelölt pártszolgák rettegtek jól láthatóan attól, hogy mikor unják el a meghívottak ezt a politikai bábszínházat, és mikor fogják az egész Orbán-lila paravánt a fejükre borítani.
Ha értelme nem is volt, kordokumentumnak jó lesz. Meg még valamire: annyi műsorpercet kapott az ellenzék, hogy ki lett fizetve évekre előre – így a kampányban már nem is kell behívni őket.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. június 1-jén.
