Mint magától Magyarország kormányától tudjuk, Magyarország rendelkezik nemhogy Európa, de talán a világ legjobb kormányával. Szilárdan védik a nemzeti érdekeket, sosem hibáznak (mi legalábbis egyetlen nyilatkozatot sem ismerünk a kormány fejétől, amelyben bármely hibáját elismerte volna, ami azért tizenhét évnyi kormányzás után tekinthető reprezentatív mintának), és mindig igazuk van – akkor is, ha nyilvánvalóan nincs igazuk, lásd napjainkban az orbáni energiapolitika tantörténetszerűen látványos földbe állását.
Ezekért a kétségtelen előnyökért, vagyis azért, hogy mi vagyunk a legjobbak, aligha túl nagy ár az a néhány hátrány, amit viszont kénytelenek vagyunk elviselni – hogy például messze nálunk a legnagyobb az infláció; hogy a mi pénzünk veszíti el a leggyorsabban az értékét; hogy a mi gazdaságunk a legsérülékenyebb, amikor beüt a krach; hogy mi vagyunk kénytelenek a legdrágábban megvásárolni a gázt az oroszoktól; hogy (bár az olajat olcsón vesszük) a régióban nálunk kerül a legtöbbe az üzemanyag és így tovább.
A legtökéletesebb kormány, a – kézzelfogható következményeket tekintve – legszánalmasabb kormányzás: ki érti ezt?
Hogy egy fokkal érthetőbb legyen, kanyarodjunk le a nagypolitika főutcájáról arra a mellékútra, amely egy közelebbről meg nem nevezett településre vezet, ahol egy hatalomközeli cégnek 556 közbeszerzési pályázatból pontosan 556-ot sikerült megnyernie. Bár ez nem fideszes korrupció, hanem a rendszerideológus Lánczi Tamás szerint a Fidesz legfőbb politikája (Lánczi amúgy filozófus, tehát pontosan tudja: attól, hogy valami a Fidesz legfőbb politikája, logikailag még nyugodtan lehet korrupció), némi magyarázattal talán mégis szolgál. Ha nem az nyer – sem kicsiben, sem nagyban –, aki a legalacsonyabb áron a legmagasabb színvonalat nyújtja, hanem az, akiről odafönt eldöntik, hogy neki kell nyernie, és ebből még ideológiát is gyártunk, sőt rendszert is építünk rá, abból pontosan az lesz, amit most magunk körül látunk, miközben Románia egyre távolodó hátát bámuljuk.
Amit a mérvadó uniós intézmények – nem elsősorban a Bizottság, még csak nem is a Parlament, hanem főleg a saját választóiknak elszámolni tartozó kormányok vezetőiből álló Tanács – az Orbán-kabinettel művel, az leegyszerűsítve annak kikényszerítésére tett kísérlet, hogy a Fidesz legfőbb politikája ne a korrupció, hanem a közjó szolgálata legyen. Amit pedig minderre a legeslegjobb kormány reagál, az röviden úgy írható le, mint kétségbeesett erőlködés annak érdekében, hogy a látszaton kívül lehetőleg ne kelljen változtatni semmin.
A mérkőzés e pillanatban döntetlenre áll, tehát – bár ilyesmiről nincs történelmi tapasztaltunk – legalább elméleti esély van rá, hogy az EU-nak sikerül rászorítania a magyar kormányt a közpolitikává emelt lopás visszafogására. A valószínűbb kimenetelnek mindenesetre (az előzmények ismeretében is) az tűnik, hogy megint a rezsim győz.
Ön viszont, kedves állampolgár/adófizető/választó semmiképpen sem nyer vele: úgy leszünk továbbra is a legjobbak, hogy közben egyre rosszabb lesz nekünk.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. február 11-én.
