Amennyiben a kedves olvasóban – mondjuk két kampánykrumpli-osztás közben – felmerül, hogy mennyire értékelheti őt a kormány(fő), gondoljon Sulyok Tamásra. A név valószínűleg nem fog elsőre eszébe jutni (arra mindenképp jó volt a Novák-ügy, hogy megtanuljuk: fölösleges megjegyezni ezeket az eldobható NER-alkatrészeket – állampolgári szempontból indokolatlan több tiszteletet és empátiát mutatni irántuk, mint az, aki a függöny mögül a színpadra taszigálja őket; a szánalom nem politikai kategória), de hosszas gondolkodás után esetleg felrémlik, hogy van az a jellegzetesen káderarcú figura, aki mostanában rendszeresen Orbán Viktor helyett magyarázkodik.
Szögezzük le: a poloskázásnak Magyarországon nyolcvan évvel Szálasi után sincs vállalható kontextusa. Hogy mi lenne a dolga egy államfőnek, amikor a miniszterelnök kiirtandó rovarnak nevez a legszűkebb értelmezés szerint is százezer, de inkább több millió magyart; ha olyan hangot enged meg magának, ami napok alatt fordul át utcai verbális és fizikai erőszakba az ellenzékkel szemben, azt kitalálni sem kell, mivel bele van írva az alkotmányba. Rendben, tudjuk, hogy a hatalom birtokosait nem érdekli, mit írtak bele a saját alkotmányukba – hétköznap megszegik, hétvégente átírják; nem nagyobb cinizmus egy ilyen állagú szöveget gránittá kinevezni, mint Sulyok Tamást köztársasági elnökké –, de attól még ott van: őrködnie kell a demokratikus államműködés fölött, és meg kell testesítenie a nemzet egységét. Még pár ilyen alkalom, és az utóbbi legalább sikerül: lassan mindenkinek feltűnik, hogy a fél ország megsértésére a saját sérelmek sorolásával reagálni van akkora silányság, mint az első nyilvános megszólalás alkalmával nyíltan megtagadni a törvényes államfői feladatellátást (Schmitt Pál), sorozatosan aláírni az AB előtt vagy Strasbourgban elvérző törvényeket (Áder János), netán a kormányfő köreinek szívességet téve kiengedni a börtönből az egyik legvisszataszítóbb pedofil sorozat-bűncselekmény elkövetőjének bűnsegédjét (Novák Katalin).
Sulyok mostanában úgy viselkedik, mintha az lenne a feladata, hogy legalább hetente egyszer nyilvánosan demonstrálja az orbáni személyzeti politika csődjét. Ha belegondolunk, a Schmitt által meghatározott szintet – nívónak azért ne nevezzük – folyamatosan hozni sem kis teljesítmény, de Áder két cikluson át megoldotta, Novák pedig azt is megmutatta, hogy annál is van lejjebb.
A jelek szerint még mindig van, és még csak épp hogy elkezdődött a kampány. Még annyi szép feladat vár Sulyok Tamásra: aláírhatja a választási törvény módosításait (ha tartóssá válik a mostani trend, biztosan találnak rá ürügyet), a következő kormányt jogfosztó újabb jogszabályokat, vagy esetleg, ha tovább haladunk a putyini úton, a komplett ellenzék betiltását. Azok után, hogy a poloskázás kapcsán azt tartotta a legfontosabbnak ország-világ tudomására hozni, mi van abban a szatyorban, amelyhez őt hasonlította egy kevéssé emelkedetten fogalmazó publicista, egyben biztosak lehetünk: az emberi tartás nem fogja megakadályozni benne.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2025. április 2-án.
