Bármi történjék is, egyvalami biztosan nem lesz Magyarországon: kulturális hegemónia. Sosem volt, és soha nem is lehet, bárhogy szeretné a kormány. Nem a hatalom hiányzik hozzá, hanem a lehetőség: a kultúra a világ ama – kisebbik – feléhez tartozik, amelyik nem akaratból épül fel. Mármint nem a politikusok akaratából, mert egyébként akarat éppenséggel kell hozzá, még ha nem is az a legfontosabb: tehetség nélkül nem megy. Pusztán politikai akarattal tehetségeket kinevezni viszont még sehol a világon nem sikerült.
A miniszterelnök, ha egyébként hajlamos lenne a tanulásra, tanulhatott volna az előző rendszerbukásból. Abból, hogy – sokszor leírták már – a tehetség hasonlatos a moslékba szórt kenyérhéjhoz: akárhogy kavarják, a végén mindig a felszínre kerül (és nem marad tartósan semmi odafönn, ami alávaló). Ezért nem bukkant elő egyetlen rejtőzködő remekmű sem az asztalfiókból, amikor véget ért a létező szocializmus: a művészek megírták/megfestették/megszoborták akkor is a tőlük telhető legjobbat, aztán a végén a közönség döntött, és nem a politika. Ezért nem történt semmi hasonló 2010-ben sem – vagy ha mégis, hát valaki végre mondja meg, hol vannak a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai kormányok alatt kiad(hat)atlan népnemzeti kultúrcsodák, merthogy azóta sem találkozott velük senki. És ezért érintetlenek (szinte) a kulturális erőviszonyok – az összes társadalmi szférát tekintve teljesen unikális módon – a NER tizennegyedik évében is: mert itt nem az akarat, de még csak nem is a pénz a mérvadó, hanem a tehetség.
Tessék mondani, milyen kultúra – és pláne milyen kultúrfölény – az, ahol egy Ókovács akárhány újabb évre megkapja az Operát, de Kesselyáknak, ifj. Harangozónak ajtót mutatnak (az utóbbiak nevét legalábbis hallották már mindenhol a világon ahol operát játszanak – na de ki hallott Ókovács Szilveszterről)? Milyen kultúrrezsim az, ahol a Blokád a legjobb film? Kádár alatt a Szegénylegények, a Megáll az idő, a Mephisto volt az – ezek ma is érvényes alkotások, de ki és miért nézné meg negyven év múlva, vagy akár jövőre a Blokádot?
Tóth Gabi az év énekesnője? Ezerből talán egy ember tud mondani egyetlen dalt, amit tavaly adott ki, de valószínűbb, hogy ezerből egy se. Ismerős Arcok? A Nélküled 2007-ben (!) jelent meg, miközben 2022-ben kinőtte a hazai színpadokat például Azahriah – kik döntenek itt díjakról, és mi számít azon kívül, hogy mit néz/hallgat/olvas szívesen Orbán Viktor?
Kicsit hosszúra nyúlt az előszó, de a lényeg: alighanem fölösleges túlaggódni, hogy az MCC megvásárolta a Librit. A szándékot értjük, de Orbán János Dénesből vagy Demeter Szilárdból akkor sem lesz Esterházy Péter, ha minden könyvesboltból bilincsben viszik el, aki nem őket választja.
Változás persze lesz: ezentúl, ha irodalmat vásárol az, akinek tényleg fontos a kultúra, valahol nagyon-nagyon Orbán-közelben csilingel majd a kassza. Ennyi lesz a nagy jobboldali kultúrharc eredménye – ez sem kevés, még csak az sem biztos, hogy vágynának bármi másra, akik csinálják, de a kultúránkat nem kell félteni tőle.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. június 21-én.
