1. Amikor a Népszabadság-dolgozók a lapbezárás után átszerződtek a Népszavához, a tulajdonossal egyeztek meg a feltételekről. Akivel mi tárgyaltunk – sajnos időközben tragikus körülmények között elhunyt –, annak a tulajdonosnak semmi köze nem volt a Fideszhez, mint ahogyan a Népszavának sem.
2. Az állami hirdetések története nem úgy kezdődött, hogy jött a kormány, és finanszírozni akarta a Népszavát. A kormány tényleg jött, de először is eltávolította (fenyegetésekkel) a piaci hirdetőket a laptól. A Népszava a Népszabadság bezárása után az ország legnagyobb országos terjesztésű politikai napilapja volt, megtöbbszöröződött a példányszáma, nem szorult volna külső finanszírozásra. A kormány mesterségesen állított elő olyan helyzetet, hogy rászoruljon. Csak néhány példa: a Mészáros-nyomda monopolhelyzetbe hozása, majd diszkriminatív árazás a Népszava számára; ugyanez megismétlése a terjesztésben (érdekes adalék, hogy a nyomdát és a terjesztőcéget is a Népszabadságtól – és a benne résztulajdonos Népszabadság-dolgozóktól – síbolták el, a Bécsi úti székházzal és a Népszabadság Zrt. több mint 2 milliárd forintos eredménytartalékával együtt); a vastagon nyereséges társkiadvány, a Szabad Föld lenyúlása stb.
3. Hogy miért csak félig nyomták a víz alá Orbánék a Népszavát, arra sokféle magyarázatot hallani. A legvalószínűbb, hogy azért (amit már 2016-ban is hallottunk): miután a német állam – az SPD pártalapítványa – a 2010-es évek első felében kétszer is segített életben tartani az ősi szocdem lapot, Merkel megígértette Orbánnal, hogy a Népszava nem fog úgy járni, mint a Népszabadság. Ezt nem csak itthoni források mondták nekünk, hanem németországiak is, bár tény: ha volt is ilyen ígéret, Orbán Viktoron már nehéz lenne számonkérni.
4. A Népszava szerkesztősége, azok után, amiken az ott dolgozók keresztülmentek, egy kicsit sem volt ijedős. Voltak nyomásgyakorlási kísérletek – ezeket mindig igyekeztünk dokumentálni, szóval a többségéről papír vagy elektronikus üzenetváltás is van –, jobbról és balról is, nem sok öröme lesz benne az érintetteknek, ha ezeket az eseteket nyilvánosságra hozzuk (a legkevésbé Rogán Antal fog örülni). Többször mentünk haza úgy a lapzárta után, hogy nem voltunk biztosak benne, hogy másnap meglesz még az újság. Voltak lapvezetők, akik a teljes egzisztenciájukkal fizettek azért, mert nem teljesítettek kívülről jött kéréseket vagy parancsokat. De a lényeg, hogy nem teljesítették: a Népszava írta meg először, hogy a Microsoft-szoftverlicencekkel kapcsolatos államigazgatási korrupcióban személyesen érintett az Orbán-család; hogy mi a pontos helyzet Rogán Antal állítólagos találmányával, vagy – hogy egy kisebb súlyú, de szintén jellemző esetet említsünk – a Tiborczék XII. kerületi rezidenciája körüli forgalmi korlátozásokkal. Meg azt is (dokumentumokkal), hogy Orbán Brüsszelben a Bizottságnak titokban bevallotta, amit itthon a parlamentben számtalanszor nyilvánosan letagadott: hogy a sportegyesületeknek átengedett TAO: közpénz, és tilos (lenne) a piacról élő versenysport támogatására fordítani.
5. A nyomtatott Népszava felfüggesztésének nem piaci oka van (mint ahogy a Népszabadság bezárásának sem piaci oka volt). A napilap-nyomtatásban nincs piac. A terjesztésben sincs. Csak a NER van továbbra is, pontosabban a fideszes árnyékállam nagyon is valóságos gazdasági holdudvara.
Hogy a Népszava – a világ legrégebbi folyamatosan megjelenő szociáldemokrata napilapja – bajba került, az elsősorban a Fidesz bűne, ugyanúgy, ahogy a Népszabadság megszüntetése is a Fidesz bűne volt (törvénysértő módon, amint erről már jogerős bírósági ítélet is született). A bűnökhöz pedig felelősök is tartoznak, egy jogállamban mindenképp.
Ugyanakkor ma már olyan világ van, amelyikben elvileg nem a Fidesz dönt lapok életéről és haláláról – többek között ezért váltottunk rendszert. Lehet elmélkedni a nyomtatott sajtó szerepéről a XXI. században, de attól még tény, hogy az Orbán-rezsim éveiben tízezrek (jellemzően idősebb lokális véleményformálók) számára a Népszava jelentette a legfontosabb tájékozódási csatornát, és a visszaszerezhető szabadság ígéretét. A Posta kiszorítása a lapterjesztésből politikai döntés volt – egy ugyanolyan egyszerű kormánydöntés nyomán egyik napról a másikra vissza is térhet, felszámolva a Mediaworks terjesztési monopóliumát. Az is politikai döntés volt, hogy a versenyhivatal és a médiahatóság nem vizsgálja ugyanazon Mediaworks nyomdamonopóliumát, és az ahhoz kapcsolódó árazási gyakorlatot – semmi akadálya, hogy akár már holnaptól vizsgálni kezdje, súlyos büntetéseket is kiszabva.
Sok múlik a politikán – de még több az olvasókon. A Népszavát eddig is az olvasói tartották életben: a bevételei nagyobbik fele az olvasóktól származik. Végső soron az olvasók döntik majd el, akarják-e, hogy rajtuk is Orbán Viktor nevessen a végén.
A szerző facebook-bejegyzése 2026. május 29-én.