Hogy kell-e Magyarországnak közmédia, arra a kérdésre az előzmények alapján sokkal könnyebb nemmel válaszolni, mint igennel. Erre a városszéli gyűlöletkeltetőre, ami a Kunigunda utcában fortyog, egyetlen normális országnak se lenne szüksége. Alig van olyan köztájékoztatási feladat, amit ellát – és amit ne csinálnának sokkal jobban a versenytársai –, és a felmérhetetlen kár, amit a közmorálban okoz, nem összemérhető azzal a minimális haszonnal, amit néha-néha hajt. Az ott dolgozókon, illetve az általa gátlástalanul kiszolgált kormánypolitikusokon kívül valószínűleg senkinek sem tűnne fel, ha máról holnapra megszűnne. Mi, adófizetők viszont beljebb lennénk évi 130-140 milliárddal – olyan időkben, amikor iskolákat kell bezárni, irodalmi lapok sokaságát kell megszüntetni a megszorítások miatt, ez is fontos szempont, még ha nem is szakmai.
Az viszont már 100 százalékban médiaszakma, hogy arra a funkcióra, amire eredendően létrehozták – hogy közvetítő közeg legyen a politika és a társadalom között – teljesen fölösleges fenntartani: megoldja grátisz a Facebook, a Youtube meg a TikTok. Aki azt hiszi, hogy ez tréfa, gondoljon bele nem csak abba, hogy – például – Orbán Viktor sajtótájékoztatóinak rendszeresen sokkal nagyobb a közönsége a közösségi médiában, mint az államiban, de abba is, hogy a kormányfő a Covid óta rendre Zuckerbergnél jelenti be először, amit mondani akar. Kell még itt egyáltalán bizonygatni valamit?
Néhány kulturális és kisebbségi műsoron kívül másfél évtizede nem gyárt(at)ott semmit az MTVA, ami pótolhatatlan lenne, de ezért fölösleges ennyi naplopót etetni – az úgynevezett hírműsorokról meg ne is beszéljünk. Van rá megoldás, ingyenes, kipróbált, idehaza is használtuk már: a kereskedelmi csatornákon a sugárzási jog megszerzésének/megtartásának feltételévé kell tenni a tisztességes, pártatlan híradót, a kultúrprogramot, meg bármit, amit még szeretnénk. Meg fogják csinálni versengve, egyetlen fillérnyi közpénz nélkül, kiváló minőségben – merthogy sokkal jobban járnak, ha nézi valaki, mint ha nem. És azonnal el kell venni a frekvenciát attól, aki legközelebb párttévét csinál a közszolgálati hírek helyett, hogy legyen azért egy kis ösztönzés.
Magyar könnyűzene? Tipikus kereskedelmi termék, ma is többet kapunk belőle, mint amennyit igényelnénk. Sport? Ne vicceskedjünk, megszámlálhatatlan mennyiségű dedikált sportcsatornánk van, mind jobb, mint amit az államon keresztül mi pénzelünk. Magyar filmek? Ami nézhető, azt a kertévék is leadják – azzal meg csak nyer az egyetemes magyarság, ha az Elk@rtuk, a Blokád, a Most vagy soha meg a többi filmipari veszélyes hulladék sosem kerül képernyőre.
A közszolgálati rádiózás-televíziózás olyan, mint a demokrácia: párszor már nekifutottunk, de sose sikerült. (Vagy még olyanabb, mert a magyar demokráciának legalább volt pár ígéretes éve.) Majd akkor próbálkozzunk vele legközelebb, ha már lesz elfogadható szinten működő állami vasutunk, egészségügyünk, oktatásunk, és még mindig marad egy csomó fölösleges forint a kasszában.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. október 9-én.
