Ők megmaradtak a vegyes védekezésnél, mi viszont nem hiszünk a karanténban, csak az oltásban – ezzel indokolta idei sajtó-audienciáján a magyar miniszterelnök, miért nem tekinti a kormány a továbbiakban a hazai járványügy laboratóriumának Ausztriát.
Hogy Orbán Viktor miben hisz (az eddigi életpályája alapján amúgy leginkább saját magában), az egy szerencsésebb sorsú országban az ő magánügye lenne – nálunk viszont sajnos közügy, azon belül is a legsúlyosabb, szó szerint életbe vágó kategória. A 8,7 milliós lakosságú Ausztriában az aktuális vírushelyzettől függően – viszont a választási kampányoktól függetlenül – kétségkívül változatos eszköztárral harcolnak a kór ellen, amelybe a különféle korlátozások, iskolazárak, kijárási tilalmak és maszkviselési előírások is beletartoznak. Vagyis mindaz, amiben Orbán és a kormányfő által kézivezérelt pártmédia nyomán az ő hívő népe „nem hisz”. Az eredmény: nyugati szomszédunk eddig megúszta 13500 halottal, mi viszont már 38 ezer fölött járunk. Ami akkor is közel háromszoros differencia, ha az egymilliós lakosságszám-különbséggel korrigáljuk.
Az eltérésre kétféle magyarázat lehet: az emberek egészségi állapota, kombinálva természetesen az egészségügyi ellátás színvonalával, illetve a védekezési szisztéma hatékonysága. Bármelyik is a helyes megfejtés – egyébként minden bizonnyal a két ok valamilyen elegye –, olyasvalakinek, aki 12 éve teljhatalommal kormányoz, és akinek a „már nem labor” Ausztriával összevetve 24500 halállal rosszabb a mérlege, egyikkel sem kellene büszkélkednie. Mert az még rendben van, hogy (Orbán Viktor számára is érthető példát említve) a magyar labdarúgó-válogatott nem a brazilhoz vagy az olaszhoz méri magát – de ha valaki a számokat ismerve a magyart nevezné jobbnak, azt egy racionális közegben villámgyorsan eltanácsolnák a foci közeléből.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2021. december 24-én.
