Nagyon is indokolt kérdést tett föl a Telex közvetlenül a választások előtt. Költői volt, nem is válaszolt rá senki, pedig lenne mit megmagyarázni. A kérdés így hangzott: „mégis hogy venné ki magát, ha Magyarország tankokat venne, hogy abból a pénzből az eladó egy, a kormánnyal baráti viszonyban lévő cégbe fektessen, amely ebből a pénzből éppen állami vagyonelemeket szeretne privatizálni”? Márpedig a 4iG-Antenna Hungária páros háza táján most valami ilyesmi történt.
Először a magyar kormánynak jutott eszébe, hogy – éppen akkortájt, amikor Németországnak kezdett elfogyni a korábban végtelennek tetsző türelme a Cinege utca illiberalizmusát illetően – jócskán bevásárol német haditechnikából. Majd az egyik kedvezményezett, a Rheinmetall ébredt hirtelen rá arra, hogy (némiképp furcsa konstrukcióban, irányítási jogosítványokat nem szerezve) megvenné az erősen Orbán-közeli, jelenleg az első stróman egyik strómanja által vezetett 4iG bizonyos hányadát, hogy aztán az emígyen feltőkésült NER-cég megszerezhesse az előzőleg minden földi jóval, például az MVM Nettel és a Telenor Magyarország 25 százalékával telepakolt Antenna Hungária többségét.
Hogy kormányzati akaratból, az egyértelmű. Egyrészt azért, mert a tranzakciót – annak állítólagos nemzetstratégiai jelentősége, egy „nemzeti tulajdonú” informatikai-távközlési konglomerátum kialakításának szándéka miatt – semmilyen hatóság nem vizsgálhatja és nem akadályozhatja. Másrészt pedig azért, mert az indoklás nyilvánvalóan kamu: miféle nemzeti tulajdon az, amelynek az egyik lába Németországban van, a másik pedig (a lényeget tekintve) Orbán Viktor felcsúti dácsájában?
Már az sem tiszta játék, amikor az állami és a magánszféra tulajdonosi érdekei keverednek – hiszen nem átlátható és nem egyértelmű, hogyan számláznak és számolnak el a felek egymás között. Ha idegen tőke is belejátszik a dologba, és stratégiai ágazatok kerülnek így az államiból magánzsebekbe, az egy fokkal még gyanúsabb. És akkor az ügylet tényleges tárgyáról még nem is beszéltünk.
„Orbán Viktor bizalmasának kezében lenne a műsorszórás, az állami gerinchálózat, a műholdas kommunikáció és az optikai hálózat jelentős része” – fogalmazta meg februárban a mára nagyrészt megvalósult bekebelezés miértjét Hadházy Ákos. A lényegre tapintott, csak kissé óvatoskodva: nem Orbán bizalmasának, hanem sokkal inkább Orbánnak a kezében, és nem lenne, hanem (ma már) van. Nyilván nem véletlen, hogy a pecsét a csomagra csak április 3. után került rá. De attól még, hogy a szavazók így döntöttek, ez pontosan az, aminek látszik: az állam „családi ezüstjének” kiprivatizálása, jelentős részben idegen tőkéből, ismeretlen érdekviszonyokkal.
Simicska mesélt anno egy esetről, amikor a miniszterelnök tévéről álmodott, de (még) nem volt rá pénze. Állítólag az lett volna a megfejtés: „majd megveszi neki a Roszatom”. Az a buli akkor elmaradt, most viszont a Rheinmetall tényleg megvette neki – nem a tévét, hanem a fél magyar telekommunikációt.
Valahol gúnyosan felnyerít egy Pegasus.
Megjelent a Népszava Vélemény oldalán 2022. április 22-én.
