Most az van, ami nincs. Hiszen Orbán Viktor első számú vírusszakértője, Merkely Béla már májusban világosan megmondta: „nem lesz negyedik hullám, sem nyáron sem ősszel; nem tud egy olyan mutáció kialakulni, ami Magyarországon ismét egy járványt hozzon”.
Merkely ugyan kardiológus, vagyis szívsebész, ami néhány kávéházzal odébb van a virológiától, de mit számít, ha egyszer Orbán bízik benne? Ez tehát nem járvány, és pláne nem járványhullám, mi pedig – mit tehetnénk egyebet? – megpróbáljuk túlélni.
Az ember így a negyedikre lassacskán betanul. Látjuk, hogy vannak bizonyos törvényszerűségei a koronavírusnak is, meg a kormányzati reakcióknak is. A járványgörbe elindul felfelé, a kormány a füle botját sem mozdítja („nem a járvány, hanem a migráció az igazi veszély” – emlékszünk még?), emelkedik, emelkedik, még mindig semmi, aztán egyszer csak este tízkor bejelentik, hogy másnaptól zárva vannak az iskolák.
Láthatóan van egy ismétlődő ritmusa a tagadás-bagatellizálás-struccpolitika/időhúzás-elkésett pánikreakció mintázatnak – nem mintha annyira bevált volna, de a kormányunk ehhez ragaszkodik. Jelenleg éppen napi 100+ halottnál és a struccpolitika/időhúzás fázisnál járunk, talán egy-két hétnyire a pániktól. Az ellentétes üzenetekkel összezavart társadalom ingerküszöbét még nem érte el a pusztítás, de azért már közelíti. Ilyenkor a hatalmi körök szokás szerint adateltitkolással (a Szputnyikra vonatkozó információkat az oroszok előbb tudták, mint mi – kísérleti laborként valószínűleg a Sinopharmról is mindent megosztottunk Kínával csak ők érthető okokból nem büszkélkednek vele), meg kórházi átszervezéssel múlatják az időt. Utóbbi keretében, addig is, amíg a Kásler által vizionált „több ezer hazatérő egészségügyi dolgozó” ideér, bevezetik a húsz covidos/egy szakorvos arányt, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy akik súlyos koronavírus-fertőzéssel kórházba kerülnek, azokon tényleg nagyobb valószínűséggel segít a tízparancsolat meg a Biblia, mint a magyar egészségügy.
Talán érdemes emlékeztetni rá: amikor a szolgálati törvény miatt valóban több ezer fehér köpenyes mozdult meg, csak éppen elfelé, akkor Szlovákia magyar nyelvű hirdetésekben jelezte, hogy tárt karokkal és versenyképes bérekkel várja őket. Amiből akár az a következtetés is levonható, hogy Magyarországról nem is az orvosok, hanem a megfelelő fizetések hiányoznak, és ha a kormány hajlandó lenne megfizetni a gyógyító szaktudás piaci árát, akkor a kórházakban ugyanúgy nem lennének munkaerő-problémák, ahogyan például a felcsúti futballklubnál sincsenek.
Mi ezzel szemben úgy harcolunk a járvány ellen, hogy a GDP alig 6 százalékát költjük az egészségügyre, ami egyrészt az egyik legalacsonyabb arány az EU-ban, másrészt tizenegy év monoton Gyurcsányozás közben folyamatosan csökkent, megerősítve a régi megfigyelést: a populista handabandázást – a nemzetieskedéssel meg a különféle társadalmi csoportok elleni uszítással együtt – mindig a jó kormányzás és a jó élet helyetti olcsó placebo-ként osztogatják az Orbánhoz hasonló politikai sarlatánok.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2021. november 15-én.
