Spanyolországban is kitiltották az iskolákból a mobilt. Komolyan is veszik: akár kéthetes eltiltást kaphat (nem a telefontól, hanem az iskolától), aki mégis mobilozik. De vannak azért különbségek. Abban a világvégi komcsi diktatúrában – mármint ahogy a magyar pártsajtó leírja a szocialista kormányzású országot – egyrészt előbb megkérdezték a neveléstudomány szakértőit, és nem mondták meg nekik előre, hogy milyen választ szeretne hallania hatalom. Másrészt kikérték a szülők véleményét is. Harmadrészt pedig vannak helyzetek, például ha egy diák külföldi, és még nem tud elég jól spanyolul, ezért a telefonnal fordít, ilyenkor büntetlenül elő lehet venni a készüléket. A lényeg: nem arra használták az intézkedést, hogy a kormány bebizonyítsa, ő az erősebb. És nem is okoztak vele hátrányt senkinek, mert a spanyol iskolák és iskolások digitális ellátottsága mellett a mobil nem számít nélkülözhetetlen taneszköznek.
Amúgy a nyilvánvaló gumicsont-hatáson kívül (addig sem a tanárhiányról, a tantermekben uralkodó 40 fokról meg a saját pénzen vett ventilátorokról beszélünk az iskolakezdés kapcsán) van a hazai telefonstop mögött egy másik megfontolás is. Kormányunk valójában nem a telefont, hanem a 21. századot szeretné kitiltani az iskolákból, visszavezetve a magyar oktatásügyet abba a korba, ahol hivatalosan is a párt írta elő és kérte számon, hogy mit tanít a pedagógus. Az okostelefonnal ennek a rendszernek nem az a fő baja, hogy leszoktatja a gyerekeket a beszélgetésről. Hanem valószínűleg az, hogy – amennyiben a tanár hozzáértő módon illeszti be az oktatásba – túlságosan szélesre nyitja a megszerezhető ismeretek kapuját.
Szimbolikusnak is tekinthető, hogy egy olyan intézmény igazgatójára csapott le először, demonstratívan a kormányzati szigor, ahol nem a beszélgetés, hanem az állami egyentankönyv alternatívájaként használták a mobilt. Sehol, még a tilalomnak lelkesen tapsoló Magyar Nemzetben sem vetették fel soha, hogy azért avatkoztak közbe, mert a madáchosok a szélsőségesen liberális telefonkezelés miatt ijesztően keveset trécselnek egymással.
Van ennek az összességében elég szomorú történetnek történelmi perspektívája is. Az államrend őrei a világ különféle pontjain, különböző korokban a nyomtatott könyvtől, a televíziótól, a videótól, az internettől stb. is megpróbálták eltiltani az iskolásokat, egészen hasonló okokból, mint amilyenek most Orbánékat vélhetően vezérlik. Az eredményt ismerjük, például az ezen az úton a legmesszebbre jutott Észak-Korea sikerei kapcsán.
Nincs azzal semmi baj, ha korlátozzuk, vagy megpróbáljuk ésszerű keretek közé szorítani az iskolai mobilozást. De ha olyan világot építünk, ahol az iskola nem a jövőre készít fel – az ismeretszerzés technológiáiban is –,hanem a múltra, arra garantáltan rá fogunk faragni.
Mellesleg:a spanyoloknál két héttel később kezdődik a tanév, mert szeptember első felében még túl meleg van – bár azért nem annyira, mint mostanában volt nálunk –, de nem tart tovább, mint Magyarországon. Akár ezt a példát is át lehetne venni.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. szeptember 11-én.