Márki-Zay Péter mondta még miniszterelnök-jelölt korában: „A nemzeti lobogóra nem lehet önkényuralmi jelképet helyezni, ezért a lyukas zászló a szimbóluma a köztársasági eszmének”. És alighanem igaza volt: a magyar zászló a közepén a kör alakú kivágással azért tudott 1956-ban nemzetegyesítő jelképpé válni, mert amit jelképez – a diktatúrát leváltó köztársaság – volt az a közös nevező, amivel a fölkelt tömeg legtöbb tagja egyetértett. Senki nem akart közülük királyságot, se másfajta színezetű diktatúrát: köztársaságot akartak, demokráciát, többpártrendszert és függetlenséget, ez a történelmi tény.
És azért érezheti úgy ma egy kihívói szerepre aspiráló ellenzéki párt, hogy érdemes belőle mozgalmi jelképet csinálni, mert az 56-os értelemben vett köztársasági gondolatnak minden felmérés szerint ma is többsége van Magyarországon, de ehhez a többséghez a mai kormánypárt már nem tartozik hozzá (annyiban legalábbis, hogy úgy viselkedik, mintha bármilyen államberendezkedés megfelelne neki, feltéve, hogy Orbán Viktornak hívják benne az első számú vezetőt).
Lehet erre azt mondani, hogy kirekesztenék a Fideszt a nemzetből, meg hogy miben más ez, mint a kokárdázás volt 2002-ben. Csakhogy akkor Orbánék olyanoktól orozták el a nemzeti jelképet, akik maguk is maximálisan hittek a 48-asok igazában: az ország nem fideszes másik felétől. Az viszont, hogy a mai Fidesz mennyiben tudna azonosulni az 1956-os követelésekkel – említsünk most csak két részletet a hatvannyolc évvel ezelőtti tizenhat pontból: „Hozzák nyilvánosságra a külkereskedelmi szerződéseket (a magyar közvélemény nem tud semmiről)”, „Teljes vélemény- és szólásszabadságot, szabad rádiót!” –, legalábbis kérdéses.
Joggal lehet vitázni azon, hogy kié akkor a lyukas zászló, de hogy ezt nem a Fidesz jogosult eldönteni, az valószínűleg vitán felül áll. Különösen azután, hogy időközben megjelent egy közvélemény-kutatás, amelynek az egyik sokkoló részeredménye eddig valamiért nem kapott közfigyelmet, pedig gyakorlatilag újraírja a NER történetét.
A jelenlegi kormányerők előszeretettel hivatkoznak magukra nemzeti oldalként. Ehhez képest a pártsajtóban lehozott kutatás adatai nem azért igazán ijesztőek, mert a fideszesek többsége szerint Oroszország csupáncsak védekezik Ukrajnában – erről csak annyit, hogy a jelek szerint működik a propaganda (és nem csak a magyar). Hanem azért, mert arra a kérdésre, hogy ha valaki megtámadná Magyarországot, beszállnának-e a védekezésbe fegyverrel vagy másként, az összes párt hívei közül a fideszesek válaszoltak a legkevesebben igennel.
Tessenek ezen egy pillanatra elgondolkodni. Azzal bizonyára ők is tisztában vannak, hogy a jelen történelmi helyzetben a támadó csak Oroszország lehetne. Egyrészt erről szól Magyarország védelmi doktrínája. Másrészt Ukrajna a belátható jövőben nem fog az őt életben tartó Nyugattal szemben frontot nyitni, Ausztria semleges, Szlovákiával, Romániával és Szlovéniával azonos katonai szövetségben vagyunk, Szerbia pedig épp az EU-ba törekszik, amihez kevés rosszabb ajánlólevél létezik egy EU-tag elleni agressziónál.
Egyszóval kizárásos alapon se marad más, csak az oroszok; az ő támadásukat viszont az említett kutatás szerint a fideszeseknek csak a kisebbsége érezné olyasminek, aminek ellen kell állni (45 százalék, szemben például a DK-sok 82 százalékával). Innen nézve Orbán Balázs szeptember végi coming out-ja – „felelőtlenség volt, hogy Zelenszkij elnök belevitte az országát egy háborús védekezésbe; mi az 56-os tapasztalataink alapján nem csináltuk volna” –, egyáltalán nem nyelvbotlás volt, hanem a kormánypárt és a párttábor többségi álláspontja.
Márpedig ha van valami, ami egy pártot méltatlanná tesz arra, hogy a forradalmi zászlót bármilyen megfontolásból jelképként használja, akkor ez pont olyasmi: ha azt hiszik, hogy a forradalom értelmetlen volt, akkor mégis mit jelképeznének a zászlóval?
A lyukas zászló (a köztársaság) most gazdátlanul hever a földön. Nyilván a legjobb lenne úgy a magasba emelni, hogy mindenki aláférjen – de nem az a fő baj, hogy egy új párt hajol le érte, hanem az, hogy a hatalmon lévők eldobták.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. október 22-én.
