Egy olyan világjárvány közepén, amelyben máig a távolságtartás bizonyult a leghatékonyabb védekezésnek, és amely emiatt alapjaiban írta át az emberek vásárlási szokásait, nehéz vállalkozás- és emberellenesebb intézkedést kitalálni az internetes rendelés betiltásánál.
Bölcs kormányunk szerencsére nem általában az online vásárlást tiltotta meg, hanem „csupán” a vény nélküli készítményeket nem lehet ezután a patikákból megrendelni – de ez sem kevés. Az elmúlt egy évben tucatnyi tanulmány igazolta, hogy abban az időszakban, amikor radikálisan csökken a személyes interakciók lehetősége, a vállalkozások – különösen a szóban minden politika által ajnározott KKV-k – számára az online kiszolgálás jelentette a túlélést minden olyan ágazatban, ahol erre fizikailag mód van.
A gyógyszer-kereskedelemben a fenti összefüggés azért lehet hatványozottan igaz, mert ott a kontaktusszám csökkenésén konkrétan, azaz biológiailag is a túlélés múlhat. Tessék csak megkérdezni azokat a gyógyszerészeket, akik mondjuk az első vagy a második hullám idején szolgálták ki a kígyózó sorokat a patikákban, hogy volt-e halálfélelmük. (Vagy a sorban állókat, hogy mennyire érezték magukat biztonságban.)
Az a helyzet, hogy ezután is sokan lesznek, akik nem vállalják a rizikót, és inkább a világhálóról rendelnek – azt, amit lehet. Lehet például (ki tudja, milyen minőségű) gyógyszert külföldről, meg mindenféle ellenőrizetlen csodaszert Kínából, Indiából, vagy a frissen támadt piaci résre rámozduló józsefvárosi, kőbányai stb. digitális füvesemberek garázslaborjából.
Nyilván az sem kockázatmentes, ha az emberek csak az interneten keresztül lépnek kapcsolatba a gyógyszertárral az öngyógyítás előtt. De az, ha még úgy sem, minden józan számítás szerint sokkal veszélyesebb. Ezt kellene (kellett volna) mérlegelni a jogalkotás előtt.
Megjelent a Mépszava Vélemény oldalán 2021. december 7-én.
