Minden józan ember tisztában van vele, hogy lesz negyedik hullám. Mégis ugyanúgy készülünk rá, mint az előző háromra: sehogy.
Az első előtt nem gondoskodtunk maszkról és fertőtlenítőszerről: még a kórházakban sem volt, nemhogy a civileknek jutott volna. A másodikra nem (pontosabban: a másodikra sem) készítettük fel az iskolákat. A járványügyet sem. Nem volt tesztelés, nem volt kontaktkutatás, nem volt – ma sincs – regionális bontású adatközlés. A harmadikra már lett elegendő maszk meg kézfertőtlenítő, az összes többi hiányt cipeltük magunkkal. Csak egy adalék: 16 hónapja van hivatalosan járványhelyzet – ma pontosan ugyanannyi diák nem képes hozzáférni az oktatáshoz internet és digitális eszközök híján, mint 2020 márciusában. Az állam részéről semmi, de szó szerint, tényleg semmi nem történt annak érdekében, hogy ez a tízezres nagyságrendű diákcsoport ne vesszen el menthetetlenül az iskola, illetve általában a társadalom számára.
Most, a harmadik hullám végén – más nézőpontból a negyedik elején – úgy ismételgetjük az eddig elkövetett hibákat, mint Rogán Antal 2015-ben a „keményen dolgozó kisembert”. Nyár van és hullámvölgy, tökéletes felkészülési időszak – nemhogy az iskolákról nem esik szó, de arra is a közvéleménynek meg a sajtónak kellett rászorítania a kormányt, hogy elkezdjen végre foglalkozni a diákok derékhadát adó 16 év alattiak oltásával. (Egy olyan országban, ahol 16 év a tankötelezettség felső korhatára.) Orbán Viktor eleve a vakcinázásra, azon belül is az aktív korúak beoltására tett föl mindent, de a téma iránti érdeklődése és vele együtt a védekezés a foci Eb indulásával meg is szűnt.
Ebből így delta, delta+ (stb.) variánsok nélkül is újabb járványhullám lenne. És az a legdöbbenetesebb, hogy ezt mindenki pontosan látja, azon a szűk, egyszemélyes halmazon kívül, ahol a döntések születnek.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2021. június 22-én.