A volt főjegybankár családja a jegybank pénzéből meglovasított egy euróban számolva is milliárdos összeget. Ez a sztori Szomália-Alsótól Svájcig mindenütt a világon hetekig címlapsztori lenne – mindenhol, kivéve a Fidesz által uralt magyar nyilvánosságot.
Az évi 140 milliárdunkat elherdáló „közmédia” ingerküszöbét ugyanúgy nem érte még el a világbotrány, mint az évente úgy négyszáz milliárdnyi közvagyonból fenntartott pártsajtóét, beleértve az összes megyei lapot, az Origót, a TV2-t, a Magyar Nemzetet és az országos rádiókat.
A magyar választók fele-kétharmada máig nem tud arról, amit egyébként a kormányfüggetlen média az elmúlt tíz évben minden részletre kiterjedően feltárt: hogy hogyan lett a Matolcsy-família köreiben Porsche- és Ferrari-gyűjtemény, New York-i luxuslakás, százmilliós karóra a végső soron a bajba jutott devizahitelesektől ellopott forintokból. Mint ahogy arról sem – hogy egy egészen friss esetet említsünk -, hogy Nagy Márton gazdasági miniszter bejelentése, miszerint megszerezte a forrást a Budapest-Belgrád vasút továbbépítésére, újabb kínai hitelfelvételt és további eladósodást jelent, ismeretlen feltételekkel.
Ezek után állítja azt a már említett Magyar Nemzet: „a balliberális oldal nem magától ennyire hülye, hanem temérdek dollárért és euróért”. Hogy ki kit néz hülyének, az talán már ennyiből is világos, de vegyük akkor sorra. Egyrészt az Orbán-kormány a valóságban a jogsértéstől sem visszariadva minden eszközzel próbálja korlátozni a tőle független médiát: elveszi a frekvenciát (Klubrádió), bezárja a lapot (Népszabadság), lenyúlja tokkal-vonóval az egész kiadványt (Origo, Index, TV2, megyei lapok, Figyelő). Az eszközrendszerbe a pénzügyi kiszárítás is beletartozik: ma Magyarországon alig létezik kockázatosabb lépés egy jelentős gazdasági szereplő számára, mint a kormányfüggetlen sajtóban hirdetni.
Másrészt, bármit hazudjon is a hatalom, nem arról van szó, hogy külföldi cukrosbácsik tömködnek milliókat újságírók és szerkesztők zsebébe, cserébe a NER-t lejárató cikkekért. Hanem arról, hogy létezik még néhány pályázat, ahol jól megírt és utólag is alaposan ellenőrzött projektekben lehet egy kis aprót nyerni mondjuk egy gyakornoki programhoz, hogy konkrét, életből vett példát említsünk. Harmadrészt: ma a legfőbb finanszírozó, vagyis az olvasó előfizetései és adományai mellett ezek a pályázati források is hozzájárulnak, hogy a nyilvánosság, a közélet, és vele az ország valamennyire működőképes maradjon.
Ha a hatalmi nyomásgyakorlást elutasítjuk, azért tesszük, mert attól félünk, hogy nem tudjuk teljesíteni a törvényben megszabott feladatunkat, a sokszínű és kormánybefolyástól mentes tájékoztatást. Ők viszont attól, hogy megírjuk, miket szoktak művelni – egyebek között a kínaiak, az oroszok meg egymás társaságában. Amikor úgy fogalmaz a Magyar Nemzet: „A jövő évi választás mégiscsak a magyar hazafiak és a kollaboránsok között fog eldőlni”, lehetséges, hogy igazat ír: döntse el a kedves olvasó, hogy ebben a felállásban ki a hazafi, és ki a kollaboráns.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2025. március 31-én.