Az epidemiológiában alapelv, de egy ismeretlen vírus felbukkanása esetén százszorosan igaz: minden eredményes járványkezelés a kór okainak pontos tisztázásával kezdődik. Egészen más megelőző szabályokra és gyógymódokra lehet szükség, ha zoonózisról, vagyis állatról emberre véletlen mutáció révén átterjedt betegségről van szó, mint ha egy laboratóriumban kell megtalálni a kiindulópontot. Amikor a koronavírus-járvány Vuhanból startolva 2020 elején rászabadult a világra, Kína néhány perdöntő ténnyel kapcsolatban egészen biztosan nem mondott igazat. Azt állította, hogy a vuhani laboratóriumban nem voltak fertőzöttek – pedig voltak, többen is, 2019 őszétől. Azt állította – eleinte -, hogy a betegség nem súlyos, és hogy nem terjed emberről emberre; ehhez nem kell kommentár. A vírus örökítőanyagának leírását csak több hónapos késéssel tette közzé – ez még akkor is égbekiáltó bűn, ha tényleg állati eredetű a kórokozó, és nem a vuhani laboratóriumban barkácsolták, ahogyan arra egyre egyértelműbb bizonyítékok utalnak. A leggyanúsabb maga a hazudozás: a MERS, a SARS, a H1N1 esetén nem ál- és dezinformációk tömegéből kellett kihámozni a valóságot, mielőtt nekikezdtünk az önvédelemnek. Ha a vírus valóban a vuhani állatpiacon bukkant fel először, akkor nem lett volna ok sem a vuhani vírusgyár koronavírus-dokumentációjának eltüntetésére, sem pedig pedig arra a gyakorlatra, amit Kína a járvány első hónapjában követett – vagyis arra, hogy csak azok a betegek kerültek be a járványstatisztikába, akik a tüneteik alapján koronavírusosok voltak, és megfordultak az állatpiacon (miközben bizonyítható, hogy az első betegek sosem jártak ott). Amennyiben Kínán múlik, a Covid eredetét sosem fogjuk megismerni. Életbevágóan fontos, tehát el kell érni – a WHO-nak és főként a nemzetközi közösségnek –, hogy ne csak Kínán múljon.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában, 2021. május 27-én.
