Ha meg szeretnénk keresni, mi (lesz) a különbség az eddigi Fidesz- és az ezutáni Tisza-kormány között, egy fontos eltérés már most megjósolható: az utóbbinak valószínűleg nem lesz Bayer Zsoltja. Vagyis olyan közpénzből fizetett gyűlölködője, aki mindig készségesen leírja, hogy mire gondol a párt vezére, és mit kellene gondolnia a hűséges alattvalóknak – akkor is, ha a főnökség gondolatai tizenkét óra alatt 180 fokot fordulnak éppen (emlékezzünk csak a Covid alatti első iskolazárra 2020 márciusában, ami délelőtt még hazaárulás volt, délutánra viszont a legprogresszívebb országmentő intézkedéssé vált, miután az addig mereven ellenző Orbán Viktor váratlanul a nevére vette).

Amennyiben hihetünk Bayernek – és kinek hihetnénk, ha nem neki -, Orbán most azt szeretné, ha a hívek azt gondolnák, hogy nélküle nem megy. A parlamentből kivonuló pártelnök és készséges magyar hangja még mindig 2,5 milliós érintetlen törzsszavazói bázisról álmodik (a friss Medián szerint jó lesz az 1,6 milliónak is), meg a megtévedt Tisza-szavazók kijózanodásról – nos, a kutatócég számai alapján a józanító megvilágosodás már meg is érkezett, csak nem abból az irányból, ahonnan várták.

A kormánylap-státuszától búcsúzó Magyar Nemzetben megjelent bayeri eszmefuttatás legizgalmasabb gondolata azonban nem ez az újabb benézés, hanem a korrupciós bizonyítvány magyarázat-kísérlete. A jelek szerint azt már a Fideszben is érzékelik, hogy a példátlan mértékű és messziről szagló lopásért veszítettek, de még a bukás után is próbálják nemzeti színűre festeni, hátha úgy kevésbé lesz büdös. „Az nem korrupció, ha a közbeszerzésen nem egy külföldi multi, hanem egy magyar vállalkozó nyer” – fogalmazta újra a Lánczi-narratívát a rezsim ideológia-kisiparosa. Nos, az tényleg nem, de a „patrióta” gazdaságstratégia ennél azért egy kicsivel többről szólt. Az állam egyik intézménye nemrég kivitt a szabad piacra egy olyan megbízást, amely az elmúlt másfél évtizedben törvényszerűen ugyanannál az udvari beszállítónál landolt. És láss csodát: a nyertes pályázó, aki végül nagyjából nyolcadáron szerezte meg az üzletet (hol vannak már azok a békebeli 20 százalékos túlárazások!) történetesen szintén magyar volt.

A mostanában megnyilatkozó választásszociológusok szerint a Tisza bázisát a vidéki vállalkozók adják: azok a saját egzisztenciával rendelkező magyarok, akiknek elegük lett belőle, hogy az uniós ingyenpénz újraosztására épült Orbán-rendszer az EU-manna híján immár őket fosztogatja. Nem a mi feladatunk, hogy ezt megértessük azzal, akinek az óhajait Bayer Zsolt szavakba önti, csak azt szeretnénk jelezni: amíg nem érti, addig a féket se tudja behúzni azon a szerelvényen, amelyen a történelmi süllyesztőbe száguld. Hogy ennél is egyértelműbb legyen: ha így folytatják, az őszi parlamenti szezonkezdetre a Mi Hazánk (az egyetlen politikai csoportosulás, amelynek a Bayer-cikk külön gratulált) a valós támogatottságot tekintve nagyobb párt lesz a Fidesznél, ráütve a pecsétet a NER történelmi megsemmisülésére.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. április 28-án.