Aki a 80-as évek végén Magyarországon meccsre járt, alighanem emlékszik még a „Brüsszel lesz!” rigmusra a lelátókról. A nem kimondottan jóízű skandálással a Heysel stadion 1985-ös tragédiájára, illetve általánosabban az elszabaduló szurkolói indulatra, vagyis a várható bunyóra emlékeztettek a részes felek – angolok és olaszok – magyar sportbarátai. A Brüsszel szó nekem sokáig azt a képernyőn keresztül is vérfagyasztó májusi éjszakát jelentette, és az ifjúkori emléket a Fidesz tizenkét éve tartó monoton ellenséggyártó kampánya sem tudta teljesen elhalványítani. (Aki esetleg sokallná a terminust: a belga fővárosból akkor lett ellenség, amikor a frissen választást nyert Orbán Viktornak 2010 őszén elmagyarázták, hogy szó sem lehet a költségvetési hiány elengedéséről – így aztán kénytelen volt a magánnyugdíj-kassza elrekvirálásával kezdeni a korgó gyomrú pártholdudvar feltőkésítését, elindítva egyúttal az antibrüsszelita keresztes háborút.)
A hosszúra nyúlt bevezető talán kellőképpen alátámasztja azt a vélekedést, hogy a kormánypárt ezt a jól megépített sztorit nem fogja föladni csak azért, mert most egy újabb adag ingyenpénzért (nagyjából a nyugdíjpénztári vagyon kétszereséért) a hétköznapi logika szerint kénytelen lenne egy ideig a jó fiút játszani. Hogy nincs ilyen kényszerűség, az amúgy már a héten nyilvánvalóvá vált, amikor a Politico írásából kiderül: jópofizás ide vagy oda, azért egy vétót bármikor bevállalunk néhány, a magyar érdekek szempontjából periférikus, de Putyin számára precedens értékű orosz justizmord szankcionálása ügyében (legyünk annyira jóhiszeműek, hogy feltételezzük: önként, azaz a magyar miniszterelnöknek van még valamennyi mozgástere az orosz elnökkel szemben).
Tehát: ha tippelni kell, legyen bármi is az aktuális konfliktus kimenetele, a kormányzati retorikában továbbra is Brüsszel lesz a Gonosz birodalmának fővárosa, az új Moszkva. (Nem mintha a fideszes csapatnak bármi gondja lenne Moszkvával; az újjal, a régivel vagy bármelyikkel; ahogy most fest, a helytartó-szerepért cserébe Brezsnyevtől Andropovig bármelyik orosz zsarnokkal remekül kijöttek volna, ahogyan kijönnek a méltó utód Putyinnal is.) Ha rövid úton megkapjuk – illetve legyünk tárgyszerűek: megkapják – a pénzt, akkor ok sem lesz tovább az amúgy is csak színlelt békülésre. Ha pedig nem kapják meg, és bedől – márpedig be fog dőlni – minden, akkor ott lesz az Unió hatalmi központja tökéletes bűnbaknak.
Amúgy emlékszik még valaki, miért „támadja Magyarországot” Brüsszel? A Fidesz-legendárium szerint azért, mert úgymond megvédjük a határokat, a kereszténységet, a „normalitást” stb. És most, hogy egyre több részlet szivárog ki az alkuról, zavar bárkit is a hívek közül, hogy ezek egyikéről sincs szó az euró-milliárdokért „mindent vállaló” kormány engedményei közt, csak az iparszerű lopásról? Az a néhány százmilliárd – jórészt brüsszeli forrásból –, ami a legendagyártáshoz kellett, jó helyre ment: a közös kasszából ugyan hiányzik, de a jelek szerint még mindig csak nekünk, akik amúgy is Brüsszel zsoldjában állunk.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. szeptember 21-én.
