Vajon mi történt volna a nagy tavainkkal, ha nem a „nemzeti” kormány kezelné őket, hanem 4 (8, 12) évre bérbe lennének adva gaz tőkéseknek, akiket csak a profit érdekel? Tudtak volna több kárt tenni – mondjuk – a Velencei-tóban, ha kizárólag a rövid távú haszonmaximalizálás lenne a szempont?
A Gárdony-Agárd-Dinnyés szakaszon, ahol a NER kezdetei óta a helyi hatalom is az országoshoz hasonló színezetű, a tökéletes dúláshoz szükség volt azokra a hatalmi jogosítványokra is, amelyek nélkül a legpénzéhesebb rablólovag is csupán félkarú óriás. Ha nem lenne övék az önkormányzat, nem lehetne az egykori szabadstrandi területeket vagy a fizetős strand egy részét fillérekért eladni, hozzáigazítva egyúttal az építési szabályokat a befektető igényeihez. (És megsokszorozva vele az adott telkek értékét, természetesen már az értékesítés után, nehogy az önkormányzat realizálja a növekményt.) És nem lehetett volna – természetesen – körbebetonozni az egész tavat, nagyrészt szükségtelenül, csapnivaló minőségben, sokfelé rágányolva a betont a korábbi, évtizedek óta süllyedő-repedező partoldalra, úgy, hogy már egy-két év után látványos kárt tudjon tenni benne a fagy. Ehhez bizony kellett a helyi Fidesz is: a szavazata, a félrenézése, a hallgatása. Persze állami nagyberuházás, de azért tulajdonosként, helyhatóságként az önkormányzatnak is van beleszólása – vagy ha nincs, hát már csak azért is hangosan tiltakozni kellett volna.
A Velencei-tónak, amit közelről és alaposan ismerek évtizedek óta, többet ártott ez a tizenkét év, mint az azt megelőző negyven, a szocializmus csendes szétmállásával és a rendszerváltás utáni nihillel, ami azért – valljuk be – komoly teljesítmény. (Főleg úgy, hogy az a negyven nem került semmibe, az akkori felelősöknek legfeljebb a semmittevést lehet felróni.) És ugyanez megy, sokkal nagyobb léptékben, a Balatonnál, illetve újabban a Fertő-tónál is: amit az elődök így vagy úgy, de többé-kevésbé megőriztek, az most belemegy egy olyan darálóba, ami a szétmorzsolt természeti kincseket Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, Orbán Győző és néhány másik gazfickó markába hulló húszezresekké alakítja.
A Fertő-tó elleni újabb (végső?) támadásra, az országos botrány miatt visszavont, extrém rövid – merthogy valakinek pontosan a testére szabott – közbeszerzés újbóli kiírására az állami tettestársak karácsony szent napjait tartották alkalmasnak. Az egész buli egy olyan környezetvédelmi engedély alapján zajlik, amelyet a kormányhivatal, azaz a kormány adott ki (saját magának), leírva egyfelől, hogy az építkezés tönkreteszi a teljes parti flórát-faunát – nemzeti parki és Natura 2000 terület; kit érdekel? –, másfelől, hogy mindez nem minősül jelentős környezeti beavatkozásnak, és nem sért természetvédelmi érdeket.
Én meg azon tűnődöm: ha felnőnek a családban a gyerekek – nálunk még tudják, mi az a nád, a gyékény, a sás, a szitakötő, a kékbegy, a bölömbika –, hogyan fogjuk nekik mindezt megmagyarázni úgy, hogy semmiféle idegen megszállóra nem mutogathatunk?
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2021. december 28-án.