De szépen mondta Freund Tamás MTA-elnök: „Az Akadémia kötelessége fellépni annak érdekében, hogy a tudományos kérdésekben csak a tudomány képviselői és kizárólag tudományos szempontok alapján foglaljanak állást”. Tény, hogy nem úgy általában, hanem a fontos pártkáder, Orbán Balázs fokozatszerzése kapcsán tartotta időszerűnek megfogalmazni, méghozzá a pártlapban (idézzük a cikk alcímét is, az is megható: „A Magyar Nemzet kérdésére Freund Tamás kiállt a tudomány szabadsága mellett”), de attól még igaz. Olyannyira, hogy ugyanezt írja a régi, meg a hatályos alkotmány is: tudományos igazság kérdésében kizárólag a tudomány művelői jogosultak dönteni.
Hogy Orbán Balázs fokozatszerzése a tudomány (és az ELTE) szabályainak megfelelő-e, az kétségkívül tudományos kérdés. Polyák Gábornak, az ELTE oktatójának, vagy akár Freund Tamásnak tehát van joga beleszólni, kormánypolitikusoknak, vagy pláne Megafon-influenszereknek meg a fideszes bohócválogatott többi tagjának viszont nem annyira.
Az Akadémiának ki kell állnia a tudomány autonómiájáért. Ki kellett volna állnia akkor is, amikor hagyta, hogy az ország legrangosabb egyetemét politikai bosszúból, mindenféle tudományos érv nélkül kiakolbólítsák az országból. Meg akkor, amikor az MTA-t megfosztották az intézethálózatától. Meg amikor a Fidesz lenyúlta a magyar egyetemek nagy részét. Meg most, amikor épp az államosított kutatóintézeteket akarja privatizálni. Fontos: a kiállás nem annyit jelent, hogy mormogunk valamit a bajszunk alatt, hanem hogy az összes rendelkezésünkre álló eszközzel, beleértve a nemzetközi tudományos kapcsolatrendszert, meg természetesen a jogot is, fellépünk a hatalom tudomány- és alkotmányellenes önkényével szemben.
A tudomány autonómiájába civilizált körülmények között az is beletartozna, hogy nagy hatalmú politikusként nem fojtogatjuk az egyik kezünkkel azt az egyetemet, amelyiktől a másik kezünkkel doktori fokozatot kérünk. Ilyen körülmények között ugyanis egyvalamit biztosan nem lehet: autonóm tudományos döntést hozni.
