Van az a vicc, hogy Chuck Norris elkapta a koronavírust – de aztán elengedte. Talán semmi sem írja le pontosabban azt a szerepet, amelyet a kommunikációs stábja az eredetileg elbagatellizált járványhelyzet komolyan vételének pillanatától, 2020. március 13-tól elkezdett megkomponálni Orbán Viktornak. Ő tartotta féken (félkézzel, felgyűrt ingujjban) a terjedő vírust, ő fogadta a hajnali maszk- és vakcinaszállítmányokat a reptéren, neki jelentettek a katonai igazgatás alá helyezett kórházak egyenruhás elöljárói, ő gondoskodott a lélegeztetőgépektől a vakcinákig mindenről.
A mutatvány olyan értelemben sikerült, hogy a lakosság jelentős, elsősorban a Fidesz ellenőrizte sajtóból tájékozódó hányada meg van győződve Orbán hőstetteiről – a rekordmagas járványhalálozás, illetve a szintén rekordmértékű államadósság-növekedés árán elért, de legfeljebb átlagos szintű gazdaságvédelmi teljesítmény ellenére.
A szellemi táplálékát a KESMA és a „közmédia” útján beszerző kétharmad számára Orbán egyszerre volt a védekezés arca és bajnoka; a szándékosan határozatlanra, csetlő-botlóra (de azért szerethetőre) fazonírozott tisztifőorvos asszony határozott, operatív és persze férfias ellenpontja.
A mindezidáig jól működő akcióhős sztoriban most tartunk az „elengedte” résznél. Nem csak azért mondjuk ezt, mert a negyedik hullám egyelőre szabadon, mindenféle korlátozó intézkedés nélkül terjed, immár napi több tucat halálos áldozatot követelve. Hanem azért is, mert a miniszterelnököt a Habony-stáb észrevétlenül leválasztotta a covid-problémáról. Hetek vagy inkább hónapok óta nem mondott nemhogy érdemit, de gyakorlatilag semmit a járványról. Ilyen biztosan nem fordult elő azóta, hogy a kór felütötte a fejét. De nem is bízta másra a feladatot: a járványvédelem, ha működik egyáltalán, most egyszerre arctalan és irányítatlan.
Annak a virtuális világnak, amit az orbáni kommunikáció tizenegy éve konzekvensen elénk rajzol, van néhány megkerülhetetlen szabálya. A jó híreket mindig a kormányfő jelenti be, a rosszakat viszont soha; akik a keze alá dolgoznak, nagyon ügyelnek rá, hogy bukott ügyekkel a mi saját, kárpát-medencei Chuck Norrisunk ne legyen összekapcsolható.
Ha ebből kellene következtetni – márpedig másból egyelőre nem lehet –, akkor arra tippelnénk, hogy a koronavírus szempontjából szörnyű hónapokra, sokezer halottra és saját források híján immár hitelekből működésben tartott, de így is újra a recesszió felé tendáló gazdaságra számít a kormányzat.
Mivel azonban a korlátozások – jelentős részben a kormányzati hangulatkeltés és a félrement üzenetű oltókampány következtében – erősen népszerűtlenek, inkább hagyják az egészet a fenébe, megvárva, amíg elmúlik.
És senki nincs az egész csapatban, aki figyelmeztetni merné Orbán Viktort, hogy pandémia idején halálos bűn közvélemény-kutatásokból kormányozni, és hogy ő személy szerint továbbra is minden magyarért felelős. Azokért is, akiknek (ha az érintett ágazati szereplők is hozzánk hasonlóan olvassák a füstjeleket) már ácsolják a koporsóját.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2021. október 27-én.
