Nem tudom, felfigyeltek-e a héten Gulyás Gergely kancelláriaminiszter különlegesen erős elszólására. Íme: „A háborúellenes propagandával szeretnénk szembe szállni, fontosnak tartjuk a legnagyobb átláthatóságot”. Micsoda??? Olvassuk csak el figyelmesen még egyszer: „A háborúellenes propagandával szeretnénk szembe szállni, fontosnak tartjuk a legnagyobb átláthatóságot.”
Ekkora sületlenséget, ilyen önleleplező ostobaságot régen nem mondtak még a kormány képviselői, ilyen magas szinten biztosan nem. Mert mi is a háborúellenes propaganda? Nem más, mint a béke melletti kiállás. Nyilván mindez az orosz–ukrán konfliktussal kapcsolatban hangzott el, és semmi másról nem szól, mint arról, hogy a kormány megint szeretne még erősebben nekimenni a megmaradt független magyar sajtónak. Csakhogy a miniszter ország-világ előtt ennek a pont az ellenkezőjét mondta. Véletlen elszólás? Minden bizonnyal igen, de súlyosan önleleplező. Ha valaki hosszú éveken át kénytelen bődült ökörségeket, színtiszta hazugságokat állítani, akkor előbb-utóbb becsúszik egy hiba és tévedésből – igazat mond.
Lássuk be, nem könnyű Gulyás Gergely munkája! Mert a magyar kormánypropaganda szerint rajtuk kívül itt mindenki háborúpárti. Tudják: háborúpárti a teljes magyar ellenzék, elsősorban Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára, aztán Magyar Péter és Márki-Zay Péter, háborúpárti Ursula von der Leyen, Olaf Scholz, a svédek és az észtek meg a lengyelek, Joe Biden és az egész NATO, csak a magyarok kormánya békepárti, nem igaz?
Lelki szemeim előtt felsejlik, ahogy e heti, világkörüli politikai ámokfutását megelőzően Orbán Viktor kisétál a Karmelita Palota udvarának eldugott sarkába, oda, ahol senki sem látja és megeteti némi maggal a galambdúcban fészkelő tojópárt, ami egyébként két és fél éve nem hozott egyetlen tojást vagy életképes fiókát sem a világra. Pedig bizonyosan békegalambok. Egyenesen missziós, békemissziós galambok. Igaz, csak oroszul értenek, és mindenki más a világon birodalmi orosz sasnak látja őket. Veszélyes és vérszomjas ragadozómadárnak, amely még erősen megtépázott tollakkal is igyekszik kiterjeszteni egykor hatalmas szárnyait. Friss zsákmányt és döghúst is válogatás nélkül elfogyaszt, étvágya csillapíthatatlan. Grúziától a Krímen át Ukrajnáig. Ennyi értelme van a békemisszió kifejezésnek.
Csak a pontosság kedvéért szögezzük le: ebből a békemissziós szövegből egyetlen betű sem igaz. Szó sincs itt békéről. Sokkal inkább az orosz-szovjet birodalmi terjeszkedéssel szemben kialakított nemzetközi egység megbontásáról. És misszióról pedig még annyira sem, hiszen soha, sehol, senki nem adott sem megbízást, sem nemzetközi felhatalmazást Orbán Viktornak, hogy a nevükben tárgyaljon – például Moszkvában.
A magyar miniszterelnök ezzel a békemisszióval úgy viselkedik, mint azok az eszement magamutogatók, akik lassan minden Európa-bajnoki focimeccsen berohannak a pályára és megzavarják a játékot. Rövid közjáték, majd a biztonságiak kivezetik az imposztorokat. Ja, és mindenki rettentő dühös a zavarkeltő(k)re.
