Polt Péter ugye nem egy Giovanni Falcone vizsgálóbíró, aki az életével fizetett, amiért könyörtelenül igyekezett felgöngyölni a szicíliai maffia-ügyeket Palermóban. Budapest pedig nem Palermo, bár azért vannak párhuzamok.
Például az, hogy Schadl György végrehajtó lehallgatott telefonbeszélgetéseinek jegyzőkönyvében szó esik egy bizonyos „Tóniról, egy Barbaráról és egy Ádámról” meg egy ígéretes koncesszió odaítéléséről. Mit tesz isten, a koncessziók ügyében illetékes minisztert nálunk Tóninak, pontosabban Rogán Antalnak hívják, jelenlegi felesége neve éppen Barbara, kabinetfőnöke meg véletlenül éppen Ádám. Hogy vajon mekkora a matematikai valószínűsége annak, hogy ártatlan, különös és véletlen egybeesésről legyen szó, azt a valószínűségszámításra szakosodott matematikusokra meg az Önök fantáziájára bízom.
Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában a… satufék kifejezésen? No, nem arra a vészfékezésre gondolok most, amikor valaki hirtelen teljes erővel a fékre lép. Ez mostanában, ilyen csúszós utakon amúgy sem ajánlott. Hanem arra a nem kevésbé sikamlós területen bemutatott satufékre gondolok, amit a jelek szerint Polt Péter legfőbb ügyész ebben az ügyben mutatott be Hadházy Ákos parlamenti képviselő beadványa nyomán. És amit a Völner-Schadl-ügy mellékszálának is nevezhetnénk. A sajtó egy része csak „Tóni-gate” néven emlegeti a történetet. Az ügyben az ügyészség klasszikus satuféket mutatott be, és füstölgő gumikkal megtorpanva közölte: a nyomozást lezárták, bűncselekmény hiányában.
A legfőbb ügyész hivatali ideje alatt nem az első alkalommal, amikor Orbán Viktorhoz és családjához vagy a FIDESZ felső vezetőihez vezető szálakat kellett volna felgöngyölíteni. Itt kérem jogállam van, nincsen semmi látnivaló, tessék tovább haladni!
Ja, és az elhibázott brüsszeli szankciók tehetnek mindenről!
Címkép: Rogán Antalt kérdezi a sajtó
Forrás: Újnépszabadság