„Itt van a Szép Új Világ és az 1984. Csak nálunk Mária országának hívják, újabban megint…”
Nemcsak a nyár, az ősz is forrónak ígérkezik. És nem elsősorban meteorológiai értelemben. Üres a kassza, a kormány újabb megszorításokra kényszerül, csak éppen ezt a szót sem szabad kiejteniük. Legalábbis nekik nem.
A kérdés csak az, hogy vajon a szemfényvesztéssel, a 110 százalékos teljesítményen pörgő propagandával el lehet-e hitetni a szavazók többségével, hogy valójában a Duna és a Tisza és megtelt tejjel és mézzel, tán már ki is öntött, akkora itt a jólét. Amikor megjönnek az első közüzemi számlák, amikor meg kell venni az idei tanszercsomagot, az új tornacipőt a gyereknek, amikor meg kell tankolni a család húszéves Suzukiját, hogy legalább az évnyitóra együtt menjen el a család. Ahonnan hiányzik majd a tavalyi osztályfőnök, mert elege lett és kilépett, és nincs ott a matek-fizika szakos fiatal tanárnő sem, aki azóta egy multicég pénzügyi osztályán, a tanári fizetés kétszereséért könyvel, ha már jártas a matematikában.
Európa itteni, boldogtalanabb felén az elmúlt tizenhárom évben sikerült megvalósítani mindazt a latin-amerikai társadalmi modellt, amivel a rendszerváltás éveiben még csak riogatták egymást a szociológusok. A szupergazdagok vékony, de a hatalomhoz foggal-körömmel ragaszkodó rétegét elszegényedett milliók tartják el, egy lerabolt, félig romos országban, amelyet teljesen kiszolgáltattak a gazdái a külföldi nagytőkének. Legfeljebb annyi a különbség, hogy nálunk banán és kokain helyett akkumulátorokat termelnek majd nagyüzemi méretekben. Ja, és a felcsúti kartell hatalmát egyelőre nem kérdőjelezi meg egyetlen másik erő- vagy erőszak-központ sem, nincsenek az utcákon véres fegyveres leszámolások. Egyelőre.
Egyszerre igaz Aldous Huxley és George Orwell látomása, itt van a Szép Új Világ és az 1984. Csak nálunk Mária országának hívják, újabban megint…
Hardy Mihály jegyzete a Hetes Stúdió 2023. augusztus 26-ai adásában hangzott el.