„A jelekből pedig úgy látszik, hogy Fortuna istenasszony az utóbbi hetekben bizony ejtette a magyar miniszterelnököt.”
Az első Orbán-kormány (a saját szemszögéből nézve mindenképpen) igen szerencsés pillanatban vehette át az ország kormányrúdját 1998-ban. A Bokros-csomagnak köszönhetően stabil állapotban volt a költségvetés, a rendszerváltás szülési fájdalmait túlélte a magyar gazdaság, érkezett az országba a külföldi tőke, egyszóval szerencsés pillanatban jutottak hatalomra. Mai szemmel nézve egészen szerényen nyúltak csak bele a közös kasszába, mégis 2002-ben a választópolgárok büntettek és kiszavazták őket a hatalomból. Jött nyolc év, ami alatt szívósan készültek a kormányzásra, felkészítették az embereiket, terveket szövögettek és 2010-ben bizony azonnal hozzá is láttak ezek megvalósításához.
Lássuk be, van az úgy, hogy az embernek elfogy a szerencséje. Márpedig ahogy a focihoz, úgy a politikához is szükség van némi szerencsére is. A jelekből pedig úgy látszik, hogy Fortuna istenasszony az utóbbi hetekben bizony ejtette a magyar miniszterelnököt. Azt a vezetőt, aki kétségtelen politikai tehetéségre támaszkodva eddig a szerencse kegyeltje is volt egyben. Hát ez szerencse most kezd kifogyni. A képzeletbeli „kormányzási szaküzletben” az eladó is csak tehetetlenül széttárja a kezét mondván: nincs kérem, elfogyott, hiánycikk lett a szerencse, mint a mikrochip az autókhoz, talán nézzen be hozzánk a következő héten.
Ismét szerencséjük volt, mert a Bajnai-kormány egy egész világot sújtó, súlyos válság után adta át hatalmat és az országot, méghozzá úgy, előtte megtette a kilábaláshoz szükséges összes fájdalmas és ezért népszerűtlen, de elkerülhetetlen lépést. Ez is egyfajta történelmi szerencse, persze ahogy az ilyenkor lenni szokott, a fiúk egyetlen halk „köszönömöt” sem rebegtek el, amikor visszajöttek.
2010-ben viszont már úgy jöttek vissza, hogy soha többé nem is akarnak elmenni. És a szerencséjük majdnem tizenkét évig kitartott, a sors még a súlyos és felettébb otromba hibáikat is megbocsájtotta. Most viszont kezd elpártolni a szerencse.
Most lenne csak igazán, a FIDESZ-hatalom tizenkét éve alatt első alkalommal igazán szükség valódi kormányzásra, igazi válságkezelésre. Nézzük, hogy miért:
- Hatalmas költségvetési hiány és 10 százalék fölötti infláció szorítja két oldalról a magyar gazdaságot – a megszorítás szót cserébe törölték a politikai szótárból
- Félmillió magyar, a munkaerő legjava tartósan külföldön keresi a boldogulást és elképzelhetetlennek tartja, hogy gyermekei a NER-Magyarországon nőjenek fel
- Befagytak a brüsszeli pénzek, az európai vezetők is megelégelték, hogy jótékony magyar kormánykezek magyar magánzsebekbe tereljék az európai adófizetők euró millióit
- Nagyszerű stadionokat és magánkastélyokat építettünk, de a jóisten óvjon mindenkit attól, hogy állami kórházba kelljen befeküdnie
- A gyermekeinket olyan pedagógusok tanítják, akiket lassan csak a tanári katedra különböztet meg a hajléktalanoktól
- Magyarország elvesztette a legfontosabb külföldi partnereit és szövetségeseit, szinte teljesen elszigetelődött, felélte a rendszerváltás idején kivívott jogos nemzetközi tiszteletet.
- Diplomáciánk vérig sértett mindenkit, akitől valós segítséget remélhettünk, a keleti nyitásból pedig keleti bukás lett. Az újkeleti barátoktól pedig semmi jóra nem számíthatunk, legfeljebb kőolajra és földgázra, amihez ukrán vér tapad.
A lecke fel van adva, a sokismeretlenes egyenlet megoldásának neki lehet kezdeni. Az alkalmassági vizsgát pedig kilenc millió hétszázezer fő, a sokat emlegetett „magyar emberek” előtt kell letenni…
Hardy Mihály jegyzete a Hetes Stúdió 2022. június 18-i adásában hangzott el.
