„…Akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hűtlen kezelést követ el…”
„A hűtlen kezelést tettesként csak az a személy követheti el, akit a vagyon kezelésével megbíztak…”
„…A bűncselekmény elkövetési magatartása a vagyonkezelési kötelesség megszegése…”
Három mondat a Büntetőtörvénykönyv 376. §-ából, ami a hűtlen kezelés tényállását és a lehetséges büntetési tételeket írja le, szárazan, tényszerű pontossággal, jogi nyelven.
3 000 milliárd forint. Elképzelhetetlenül sok pénz, még leírni is nehéz: a hármas szám után nem kevesebb, mint 12 nullát kell kitenni. Ugye, ismerős az összeg?! Másképpen 7,5 milliárd euró. A mi pénzünk. Átváltva forintra a jelenlegi árfolyamon, – minden egyes magyar polgárt beleszámolva – fejenként 300 000 forint.
Pontosan ennyi, a nekünk, a magyar embereknek járó pénz, vagyis 3 000 milliárd forint ragadt benn a brüsszeli költségvetésben, mert a vagyon kezelésével megbízott személy folytatólagosan, mondhatni bűnszervezetben, szándékosan és kihívó módon megszegte a vagyonkezelési kötelezettségét… és lerombolta a magyar jogállamot.
Sokáig tartott, mire az Európai Unióban erre ráeszméltek, és nekünk magyaroknak is sokáig tartott, mire felismertük, hogy mire is megy ki a játék. Tartok tőle, hogy bizonyos szempontból már késő, a károk helyrehozhatatlanok.
A folyamat nagyon régen, éppen húsz évvel ezelőtt kezdődött, amikor az első Orbán-kormány bukása után elhangzott a jelszó, hogy idézem: „A haza nem lehet ellenzékben.” Orbán Viktor laza mozdulattal a saját bukását ezzel elintézettnek vélte, és rögtön a hazával azonosította saját magát, az akkoriban még polgárinak titulált követői hangos tetszésnyilvánításától kísérve. Akkor kezdődött el a beteges folyamat, a „mi, magyarok és ők, az idegenszívűek”-felosztás, az árkok elmélyítése, az állandó ellenség-képzés és a folyamatos harc, lehetőleg távoli, ködös homályba vesző, de garantáltan gyenge ellenfelekkel szemben. Akik nem tudnak visszavágni. Nyolc év bolyongás az ellenzékiség sivatagjában elég volt arra, hogy felkészüljenek, és megszülessen az elhatározás: a hatalmat soha, semmilyen körülmények között nem szabad kiengedni a kezükből, ha sikerül visszaszerezni. 2010-ben el is jött a pillanat és hozzá lehetett kezdeni a mesterterv megvalósításához. Ez sikerült is, állapíthatjuk meg keserűen. A magyarországi jogállam rövid szenvedés után kimúlt. Vége, kampec.
Ezt a kitartó, céltudatos rombolást értékelték a héten Brüsszelben. És nemcsak ezt, hanem az összes többi, ha tetszik, járulékos károkozást. Mostanra igazán minden összejött. A vétók és a vétófenyegetések, a brüsszelezés, a nemzeti konzultációs idiotizmus, Kirill pátriárka megvédése és az „elhibázott szankciózás”, az ukrán ügyekben tanúsított sunyi különállás, a flörtölés Putyinnal és a kínai kommunistákkal, a barátkozás a véreskezű despotákkal, egyszóval minden, ami az Orbán-kormány lelkén szárad.
Nem vagyok naiv. Nem hiszem, hogy 17 vagy 27 jogállami mérföldkő segít meggyógyítani egy velejéig romlott és korrupt rendszert, hiszen a közvagyon ellopása maga a rendszer legfőbb hajtóereje. Így működik. A kilenc hónapja tartó háborús állapot Európa keleti felén viszont segített tisztábban látni. Az orosz gránátok fényei felerősítették a kontrasztot. Most a napnál világosabban látszik, hogy milyen alapokon is nyugszik az orbáni magyar út, csak azt nem látjuk és nem tudjuk, hogy vajon hová vezet?
Az a 3 000 milliárd forint rettenetesen sok pénz. Nagyon fog hiányozni. Mai árakon akár ezer kilométer autópályát lehetett volna belőle építeni, kijött volna ennyiből akár 20 Puskás Aréna – már ha szükségünk lenne húsz gigantikus stadionra –, vagy kb. 110-szer fel lehetett volna újítani belőle a Lánchidat. A középkori állapotokat idéző kórházainkról vagy iskoláinkról nem is beszélve.
Ellentétben az angolszász jogfelfogással, a hazai jog szerint az elmaradt haszonért, a befagyott milliárdokért ebben a formában senkit sem lehet felelősségre vonni. Legfeljebb politikailag. Bár a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelésért akár tíz évet is ki lehetne szabni a magyar BTK alapján. Mert olyan pénzek eltapsolásáról van szó, amik – a kormány szóhasználatával élve – járnak a magyar embereknek.
Ehelyett idén áprilisban mi kaptunk a letöltött tizenkét év mellé újabb négy év letöltendőt – halmazati büntetésként. És eltiltást a közügyek gyakorlásától…
Hardy Mihály jegyzete a Hetes Stúdió 2022. december 3-i adásában hangzott el.
