Ma, csütörtökön jelenik meg a Magyar Narancs hasábjain (a nyomtatott „Narancsban”) Köves Gábor nagyinterjúja Yuval Noah Harari történésszel, a Sapiens, a Homo Deus és a 21 lecke a 21. századra szerzőjével – tudjuk meg az elektronikus verzióból. (A nyomtatott változat megvásárolható, illetve annak a honlapon megjelenő cikkeire elő lehet fizetni.)
Szerencsénkre az interjú egy kis része megjelent a portálon Harari a Narancsnak: „Csalódás, hogy Magyarország és Lengyelország az LMBTQ-közösséget veszi célba” címmel.
Ebből idézünk bevezetésül néhány „reklámkérdést”, amelyekre a részletes választ a teljes „hatalmas interjú” elolvasásakor tudjuk majd meg:
– Játszhat-e Magyarország Brazília ellen, ha nincs globalizmus?
– Fake news-e a vallás?
– Milyen képlettel lehetett volna megtudni az igazságot Szájer Józsefről?
– Hogyan fenyegeti a mesterséges intelligencia a demokráciát, és lehet-e valaha Magyarországnak mesterséges intelligencia a kormányfője?
– Ördögi alakok-e a Szilícium-völgy urai?
– Mit ígér Biden, és mit tett Trump?
– Mi a helyes fellépés a terrorizmussal szemben?
– Milyen képlettel lehetett volna megtudni az igazságot Szájer Józsefről?
És íme három kérdés-válasz a világhírű szerző véleményével, aki (ha jól emlékszünk), mint olvastuk, nagy kedvence volt a jelenlegi magyar miniszterelnöknek.
„Magyar Narancs: A fake news kutatásban mely médiumok a napi forrásai?
Yuval Noah Harari: Az az igazság, hogy nem nagyom követem az aktuális napi híreket. Ha érdekel egy téma, inkább elolvasok egy hosszú könyvet, mintsem hogy átrágjam magam tucatnyi híren. A könyvek nagy valószínűséggel bővebb kontextust adnak. Ha elolvassa például Tim Wu The Attention Merchants című könyvét, rájön, hogy a fake news nem új jelenség, és hogy az információk eltorzítása régi keletű tevékenység. Napi egyszer, talán kétszer is fontos követni a híreket, de ha ennél sűrűbben követed, az veszélyes rögeszmévé tud válni. És csak javasolni tudom mindenkinek, hogy hetente legalább néhány órára teljesen kapcsolja le magát a technológiai hálózatról, és ismerkedjen a saját elméje és teste közvetlen valóságával. Húsz éve minden nap két órán át a Vipassana meditációt gyakorlom, és minden évben hosszú meditációs elvonulásra megyek egy-két hónapra. Ez nem a valóság elől való menekülés. Ez a valósággal való kapcsolatfelvétel. Naponta legalább két órán át a valóságot vizsgálom, míg a fennmaradó huszonkét órában e-mailek, tweetek és vicces macskás videók árasztanak el. Anélkül a tisztánlátás és összpontosítási képesség nélkül, amit e gyakorlat tesz lehetővé, egyetlen könyvemet se tudtam volna megírni.
MN: Lát reményt rá, hogy Biden elnökségével az álhírek visszaszorulnak?
YNH: Úgy nem lehet politikai hatalomra szert tenni, hogy csakis az igazat, a színtiszta igazat mondjuk el az embereknek. A politikusoknak olyan történetekkel kell előállniuk, amelyek arra ösztönzik az embereket, hogy rájuk szavazzanak. Ez a történet nem feltétlenül egyszerűbb vagy vonzóbb, mint a valóság. De jelentős különbségek vannak Trump és Biden között. Először is különbség van aközött, hogy nem mondjuk el a teljes igazságot, és aközött hogy arcátlan hazugságokat mondunk. Másodsorban pedig, és ez még fontosabb, nagyon is különböző vágyakhoz beszélnek. Biden egységet ígér, Trump a viszályt táplálta. Biden igazságosságot ígér, Trump a kiváltságokat részesítette előnyben. Obama nem azzal került hatalomra, hogy körbejárta Amerikát és az amerikaiak arcába vágta a faji megkülönböztetések kemény igazságait. Azért került hatalomra, mert igazságosabb Amerikát ígért, olyan Amerikát, ahol egy fekete férfi elnök lehet. Ez sok tekintetben fikció, ami sok csúnya igazságot elleplez az Egyesült Államokról, de inspiráló fikció, amely erőt ad az embereknek, hogy jobbá tegyék az Egyesült Államokat.
MN: Nemrég jelent meg magyarul is a Sapiens képregényfeldolgozásának első kötete. Elégedett Yuval Noah Hararival, a képregényfigurával?
YNH: Kezdetben hezitáltam, hogy képregényfiguraként magam is megjelenjek a graphic novelben. Végül beleegyeztem, azzal a feltétellel, hogy nem az én figurám fog mindent elmagyarázni. Úgyhogy számos más tudós is megjelenik rajtam kívül a rajzolt oldalakon. Fontos hangsúlyozni az üzenetet, hogy a tudomány együttműködésen alapuló erőfeszítés, és hogy a tudósok néha különböző véleményen vannak. A nagy része annak, amit például archeológiáról, genetikáról és sok minden másról tudok, más tudósok munkájából származik.
Visszagondolva a graphic novel elkészítésére, ez volt a legszórakoztatóbb projekt, amin valaha is dolgoztam, nagyon boldog vagyok az eredménnyel. Egyszerre intellektuális és művészi kísérlet a történelemmondás különféle módozataira. Mint egy krimi, úgy meséljük el az egyik fejezetben, hogy az emberek hogyan irtották ki a különböző állatokat. Megalkottuk Lopez nyomozó fiktív alakját, aki beutazza a világot, hogy elkapja minden idők legmegátalkodottabb sorozatgyilkosait. Egy másik fejezetben az emberi evolúciót egy tévés valóságshow-ként ábrázoljuk, ahol a különböző fajok versenyeznek a túlélésért. A harmadik fejezet olyan, mint egy szuperhősös akciófilm. A mi szuperhősünk Doktor Fikció, aki azt az emberi szupererőt személyesíti meg, amely képessé tesz minket, hogy mindenféle mitológiákat találjunk ki és higgyünk is ezekben.
A graphic novel elkészítésének ötletét részben egy animációs sorozat, az Egyszer volt… az ember adta, amit gyerekként néztem a tévében. Egy francia sorozat volt, az emberi történelmet mesélte el. Ez a tévésorozat volt az egyik fő oka, hogy történész lett belőlem – nagyon mélyen hatott rám, hogy miként látom a történelmet.” Igézet zárva.
Ha jól meggondoljuk, ez is egy jó értelemben vett reklám…