Nyílt levél Klaus Iohannishoz, Románia elnökéhez
Elnök úr,
a haza történelmének súlyos fordulópontján írok Önnek. Ha a Titkosszolgálat – a belföldi éppúgy, mint a külföldi – úgy teljesíti kötelességét, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, most nem tőlem kellene megtudnia az alábbiakat.
Az az üzenet, melyben Vladimir Tismăneanu az Ön tudomására hozza, hogy másodszor készül lemondani a román állampolgárságról, s mely annak következménye, hogy Ön, elnök úr, Andrei Muraru urat nevezte ki az Amerikai Egyesült Államok nagyköveti posztjára, ez az üzenet tehát valóságos érzelmi cunamit okozott az országban és az ország határain kívül élő románok körében egyaránt.
Az országban emberek milliói állnak végeérhetetlen sorokban a kórházak és a poliklinikák előtt: arra várnak, hogy kérésükre eutanáziát hajtsanak végre rajtuk. Külföldön románok tízezrei várakoznak a román nagykövetségek és konzulátusok előtt, hogy engedélyezzék jogukat az öngyilkossághoz, melyet lelkiismeretükre hallgatva követnének el. Olykor hallatszik, amint azt kiabálják: „Vologya – igen! Iohannis – nem!”
Elnök úr!
Teljesen megengedhetetlen, hogy ilyen jellegű nevezések és kinevezések anélkül forduljanak elő, hogy kikérné előttük Tismăneanu úr tanácsát. A szó szoros értelmében botrányos, hogy megszűnt az a Traian Băsescu elnöki mandátumaiban még igencsak jellemző gyakorlat, mely szerint egyetlen ilyen nevezés, egyetlen fontos kinevezés, egyetlen intézmény megszüntetése, egyetlen intézmény létrehozása sem történhetett meg Tismăneanu úr beleegyezése nélkül.
Ha egy nyavalyás marseille-i konzul kinevezését Tismăneanu úr tekintélyes ajánlásához kötötték, akkor ugyan hogy nevezhették ki Muraru urat Amerika teljhatalmú nagykövetének Tismăneanu úr beleegyezése hiányában? Egyenesen odáig jutottunk, hogy egy művelődésügyi államtitkárt Tismăneanu úr beleegyezése nélkül neveznek ki.
Elnök úr,
Ha Andrei Muraru úr kinevezését már nem lehet visszacsinálni, van egy másik megoldás, amely rávehetné Tismăneanu urat, hogy meggondolja magát, és a románokat, hogy ne kísértse őket sem az öngyilkosság, sem a gyilkosság gondolata.
Mint német etnikumú ember, Önnek meg kellene értenie, mire jött rá rendkívüli gyorsasággal a dobrudzsai etnikumú Traian Băsescu – ez egy reálpolitikus nagy erénye. Amikor Traian Băsescu úr először nyerte meg az államelnök-választást, Tismăneanu úr arról értesítette a románokat, hogy az új elnök Románia Hugo Chavezévé válhat.
Bölcs tanácsadók azt tanácsolták Băsescu elnöknek, hogy ne guruljon dühbe, hanem ajánljon fel valamit Tismăneanu úrnak. Ő pedig fel is ajánlott, és a románok rövid úton értesültek arról, hogy Băsescu elnök semmiféle Hugo Chavezzé nem válhat immár, ellenben valóságos V. Henrikké változott.
Ajánljon fel Ön is valamit Tismăneanu úrnak, és a legnagyobb nyugalom fog a románok lelkére szállani, akárhol is lennének. Adjon neki egy intézetet, akár kettőt is. Mi lenne, ha például megjelentetnék a Kommunista Diktatúra Elítélő Jelentésének második, új és egyáltalán nem javított kiadását? Diplomáciai útlevél, snagovi villa, Mercedes a ház előtt sofőröstül, korlátlan nemzetközi perces telefonbérlet, melyeket mind az elnöki hivatal fizet, malátawhisky az íróasztalon, táskahordozók hada – a logisztika közismert és egyáltalán nem olyan drága egy olyan gazdag ország számára, mint amilyen Románia. Akárhogy is, Tismăneanu úr határtalan kockázatvállalását meg kell fizetni valahogy.
Annyira nagy dolog lenne A nagy sokk egy rövid század végén című világszerte bestsellerré vált könyv újrakiadása 100 nyelven és 500 dialektusban, és a nagykövetségek megbízása azzal, hogy tegyék, amit korábban is tettek – a nagy mű népszerűsítését?
Egy fogadás Washingtonban, melyet Románia új nagykövete tartana a Library of Congres termében, és ahol az Ön nevében Tismăneanu úr nyakába teszik a Csülkök Csülkének Érdemrendjét, aztán pedig ő az erkölcsi értékekről beszél – nos, nem kell mondanom, mekkora PR-értéke lenne ennek az akciónak Románia számára.
Elnök úr,
Egy olyan Románia, melynek állampolgárságával Tismăneanu úr nem rendelkezik, olyan lenne, mint Párizs a Bastille, London a Trafalgar tér, Berlin a Brandenburgi Kapu, a Vatikán a Sixtus-kápolna, Țăndărei a karón tollászkodó varjú nélkül.
Ne feledje, hogy miközben az elnökök jönnek és mennek, az eposzi hősök örökkévalók, akárcsak a sztálinizmus. Ugyanilyennek bizonyulhat a haragjuk is: örökkévalónak, eposzinak és mindent felégetőnek.
A románok milliói között, akik sorba állnak, hogy öngyilkosságukkal jelezzék végtelen csalódásukat Tismăneanu úrnak a román állapolgárságról való lemondása miatt, egy hősköltemény kezdett szállongani. Ennek első sora paradigmaváltást tükröz: az öngyilkosság gondolatát a gyilkosságé váltja fel:
„Haragot, istennő, zengd Tismăneanu Akhilleuszét…”
Ha megvédi Tismăneanu úr román állampolgárságát, a románok lelki békéjét és testi integritását óvja meg, akárhol is élnének. Ezért pedig a haza mindörökkön örökké hálás lesz Önnek határokon belül és kívül.
Ahogy tapasztalja is, az általam felvetett megoldások elfogadhatók. Nem kérek Öntől csodát, vagyis hogy megmentse Tismăneanu urat a nevetségességtől, hiszen Ön nem Isten, csak egy árva államelnök. Méghozzá, hogy őszinte legyek, olyan, aki nem szolgálja Tismăneanu úr békéjét. Adja meg neki azt a nyugalmat, amely után áhítozik. Igazán megérdemli.
Köszönettel és azzal a reménnyel, hogy soraim valamelyest számíthatnak az Ön érdeklődésére.
Dorin TUDORAN
2021. február 27.
Demény Péter fordítása
Dorin Tudoran „Nyílt levele” megjelent az Observator cultural 2021. március 4-i számában.