Magyarországon egy előadó már nemcsak úgy bizonyosodhat meg saját sikeréről, hogy képes megtölteni a legnagyobb stadionokat, hanem úgy is, hogy a nyakába kapja a kábítószer-kereskedelem felszámolásáért felelős kormánybiztost, Horváth Lászlót. A népszerű könnyűzenei műfajoktól a hatalom ma éppúgy tart, mint egykor az elvtársak a rock&rolltól. A fiatalok most a rap körül csoportosulnak, Horváth pedig éles hallásával megneszelte, a műfaj olykor elejt egy-egy „drogos” megjegyzést. Jó ütemben érkezett: minket is elértek a nyugati trendek, a rap tényleg elsöprő népszerűségnek örvend.
Így eshet meg, hogy egy Krúbi-koncertnek ma már szerves része a „mocskos Fidesz!” skandálása, hogy Beton.Hofi Be vagyok zárva című száma egy hónap alatt több mint kétmilliós hallgatottságot ér el, s hogy Pogány Induló kapcsán a művészi szólásszabadságról vitázik az Irigy Hónaljmirigy egyik énekese. Ha Horváth jobban beleásná magát e szubkultúrába, akkor tudná, a rap a drog témájánál sokkal kevésbé szívbajos, ha az elnyomókkal szemben kell fellépni – nemcsak alternatív helyszíneken, hanem nagyszínpadokon is.
A Medián egy tavalyi felmérése szerint a kormánypárt pont annak a korosztálynak a körében teljesít rosszul, amelyik a legnépszerűbb előadókat hallgatja. S közben a kormánykritika túlnőtt a rapen: a Carson Coma, ByeAlex, Marsalkó Dávid (Halott pénz), Kiss Tibi (Quimby), Caramel is nyilvánosan szólalt fel többek között a kirekesztés, a cenzúra, az ellehetetlenítés kapcsán. De ha még ez sem elég: Lukács László is jelezte, érzékeli a valóságot. A sokak szerint a kormány által kitartott Tankcsapda énekese csak annyit üzent, ha már más nincs, legalább a Tankcsapda legyen a „közös platform”. Ami a zenei trendeket illeti: nem a rock lesz a közös nevező. Ami pedig a politikát: az a közeljövő zenéje.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2025. június 13-án.
