Olvasom e hasábokon, hogy a kormány több mint 22 milliárd forintos szerződést kötött médiafigyelési, -elemzési és közvéleménykutatási feladatok elvégzésére az Observer Kft-vel. A keretösszeg négy évre szól, amely időtartamon belül 150 állami ügyfél számára kell biztosítani a kormányzat számára releváns hírműsorok tartalmi feldolgozását minden munkanapon. Ez magában foglalja a hírösszefoglalók készítését, a tematikus médiaszemlék előállítását, a közép-európai hírszemlét, valamint Magyarországgal kapcsolatban a világsajtóban megjelenő hírek, tudósítások összegyűjtését napi, illetve heti rendszerességgel. A monitoring mellett negyedévente 4000 fős személyes és hetente 1000 fős telefonos megkérdezéssel kell vizsgálni hírműsorok, print és online médiumok közvéleményre gyakorolt hatását a kormány számára fontos politikai kérdésekben.
Most lehetne szörnyülködni azon, hogy ilyen válságos időkben szabad-e ennyi pénzt áldozni ezekre a feladatokra. Lehetne élni a gyanúperrel, hogy ez a közbeszerzés (is) jelentősen túlárazott. Lehetne sopánkodni, hogy a közvélemény legapróbb rezdüléseinek ismerete továbbra is biztosítja a kormányzati manipuláció lehetőségét.
Mindezekkel azonban nem nagyon érdemes foglalkozni: régóta tudjuk, hogy Orbánék minden politikai terméküket alapos tesztelés után „viszik piacra”, és hogy hatalmuk érdekében nem sajnálják a ráfordításokat. Az árazás pedig a négyéves időtartam és az inflációs helyzet miatt nem feltétlenül látszik túlzónak. (Bár abban is biztosak lehetünk, hogy a költségek növekedése esetén a felek meg fogják találni a keretösszeg emelésének módját.)
Nézzük inkább a cikknek azt az állítását, mely szerint „a közbeszerzési eljárás valójában fideszes háziversenynek tekinthető”, hiszen a nyertes a Nézőpont Csoporthoz tartozik, míg a másik résztvevő a Századvég volt.
Ez a tény megmutatja, hogy egy-egy jogszabály önmagában semmit nem ér: hiába várja el az Európai Unió, és hiába ígéri meg ártatlan szemekkel a magyar kormány, hogy csökkenti az egyszereplős közbeszerzési eljárások számát, a feltétel teljesíthető lényegi változások nélkül is. Sőt, ha a NER-lovagok kicsit összekapják magukat – bár nem akarok tippeket adni –, minden zsíros közbeszerzésen lehet öt-hat induló is anélkül, hogy alákínálnának a kijelölt és elvárt győztesnek.
Ha jól tudom, Fouché mondta, hogy minden törvény csak annyit ér, amennyit be tudnak belőle tartatni. A sokszorosan áruló rendőrminiszter gondolatát bátran kiegészíthetjük: minden szabály és ígéret csak annyit ér, amennyit be akarnak tartani belőle.
Kíváncsian várom a korrupcióellenes harc további ütközeteit.
