Los Angeles Pacific Palisades városrészben 2025. január 24-én. (MTI/AP/Mark Schiefelbein)
Sokak számára volt megdöbbentő, hogy Donald Trump újraválasztott amerikai elnök első megnyilvánulásai között mindenféle területi követelésekkel állt elő: meg akarja kaparintani Grönlandot, annektálná Kanadát, ellenőrzése alá vonná a Panama-csatornát. Bár a történelem során számos ország számos vezetője lépett fel területi igényekkel szomszédaival szemben nemzeti érdekekre, történelmi jogokra vagy éppen etnikai elvekre hivatkozva, de hasonló magatartást aligha várnánk egy olyan világhatalomtól, amely amúgy hosszú-hosszú évtizedek óta a demokrácia legfőbb őrének szerepében tetszeleg.
Ha a történelemkönyvek (vagy a Wikipédia) oldalain szemezgetünk hasonló példák után, akár csak az utóbbi száz év jelenségei között, érdekes és elgondolkodtató névsort kapunk:
• Adolf Hitler eleinte csak egy „korridort” akart Danzig felé, ám hamarosan már a felsőbbrendű német faj életterének (Lebensraum) tekintette Ausztriát, a Szudéta-vidéket, Lengyelországot.
• Joszif Visszarionovics Sztálin sem akart lemaradni ellenlábasától, úgyhogy megszállta Kelet-Lengyelországot, a balti államokat és egy darabot még Finnországból is.
• Benito Mussolini Albániával, Görögországgal és Jugoszláviával szemben támasztott területi követeléseket.
• Szaddám Huszein megszállta Kuvaitot, mondván, hogy az történelmileg Irak része volt valamikor.
• Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin az orosz kisebbség védelmére hivatkozva annektálta a Krím félszigetet, és biztonsági szempontokra hivatkozva támadta meg Ukrajnát.
Hitler, Sztálin, Mussolini, Huszein, Putyin,… a névsor bizonyára a legtöbb embernek taszító és szörnyűséges, ám – úgy látszik – Trump elnöknek imponál. Azon persze töprenghetne kicsit, hogy az ötből négyen csúfos véget értek, amire tán az ötödiknek is van még esélye.