Mészáros Lőrinc pökhendi, egy érdeklődő újságírót lepattintó megnyilvánulásáról, majd az annak nyomán Magyar Péterrel kialakuló levélváltásáról már többen elmondták-leírták jobbára sommás véleményüket. Van azonban a nemzet – Mark Zuckerbergnél is okosabb – gázszerelőjének levelében egy félmondat, ami mintha eddig elkerülte volna a figyelmet: „hogy milliárdos vagyok, az egyszerűen tény, Önök mégis újra és újra meglepődnek azon, hogy ennek megfelelő színvonalon élek”.
Hááát, ez elég érdekes: Mészáros úr szerint tehát ha valaki gazdag, netán dúsgazdag, akkor az „ennek megfelelő színvonal” a huszonhétmilliárdos luxusjacht, a szintén húszmilliárd feletti magánrepülő, a bordeaux-i kastélyban tartott szülinap, Bentley, Ferrari, nyaralás méregdrága monacói szállodában, és ki tudná felsorolni, mi minden további „luxi”.
Sajnos azt nem állíthatjuk, hogy az ország Lölője egyedül állna e nézetével, de azt bizton leszögezhetjük, hogy azért a nagyzolás, az urizálás, a kivagyiság nem kötelező eleme a gazdagságnak.
1825. november 3-án a pozsonyi országgyűlés egyik ülésén egy 34 éves huszárkapitány például a következő bejelentést tette: „ha feláll olly intézet, melly’ a magyar nyelvet kifejti, mely azzal segíti honosinknak magyarokká neveltetését, úgy jószágaim’ egy esztendei jövödelmét feláldozom”. Mészáros persze mondhatja erre, hogy könnyű volt Széchenyinek ilyen gáláns felajánlást tenni, amikor még nem lehetett helikoptereket venni, és nem voltak húszmilliós karórák, de még kétszázezres napszemüvegek se.
A magángépező Mészáros Lőrinc közel 40 milliárdnyi osztalékot vett ki a cégeiből – A felcsúti milliárdos annyi pénzt szavazott meg magának, amiből a magánrepülő és a magánhelikopter megvásárlásával együtt fedezhette volna a hétvégi BL-döntős kiruccanását.
Jó. Hát akkor nézzünk néhány példát a közelebbi múltból:
• A Duty Free Shoppers alapítója, Chuck Feeney igen szerényen élt, olcsó lakásban lakott, nem volt autója, és turista osztályon utazott. (Vagyonát, élete során nagyjából 8 milliárd dollárt, jótékony célokra adományozta, ráadásul többnyire névtelenül.)
• Warren Buffett több, mint hatvan éve ugyanabban az omahai házban él, szerényen öltözködik, gyorsétterembe jár. (Százmilliárd dolláros vagyonából hatalmas összegeket adományoz a Gates Alapítványnak és más jótékonysági szervezeteknek.)
• Az IKEA alapítója, Ingvar Kamprad nagyon szolidan élt, használt autót vezetett, gazdaságos járatokkal utazott, az IKEA menzáján étkezett. (Több milliárd dolláros vagyonából jótékonysági alapítványokat hozott létre, és rengeteg pénzt fordított társadalmi célokra.)
• A Zara alapítója, Amancio Ortega kerüli a nyilvánosságot, egyszerű ruhákban jár, nem hord dizájnermárkákat, visszafogottan él csendes Spanyolországi birtokán, miközben a világ egyik leggazdagabb embere.
• Az indiai Tata-csoport vezetője, Ratan Tata szerény ember, nem él túlzott luxusban, sokáig saját villája sem volt, és egy régi hazai autót vezet. (A cég alapítványán keresztül több milliárd dollárt fordított egészségügyi, oktatási és közösségi fejlesztésekre.)
• J.K. Rowling, Harry Potter „szülőanyja” ma már kényelmes életet él, de sosem hivalkodott több százmillió dolláros vagyonával. (Annyi pénzt fordított jótékonyságra, egyszülős családok, árvaházak támogatására, hogy egy időre még a leggazdagabbak listájáról is lecsúszott.)
• Keanu Reeves közismerten szerény életmódot folytat, gyakran utazik tömegközlekedéssel. (Több tízmillió dollárnyi jövedelmének jelentős részét kórházaknak és a rákkutatásnak adományozta.)
• Matt Damon több mint száz filmben játszott, rengeteg díja és tekintélyes jövedelme ellenére sosem volt a fényűzés híve, szerény, családcentrikus életet él. (Tagja annak a kezdeményezésnek, amely a világ szegény régióiban igyekszik tiszta vízhez segíteni az embereket.)
• Ed Sheeran, bár a világ egyik legsikeresebb zenésze, még mindig régi suffolki házában lakik, és nem hord drága dizájnermárkákat sem. (Viszont sok alapítványt támogat, de ebben is kerüli a felhajtást.)
És hogy ne csak idegen példaképeket állítsunk a hazai milliárdosok elé:
• A 74 évesen elhunyt Demján Sándornak a csúcson nagyjából 300 milliárd forintos vagyona volt, mégsem költött felesleges luxuscikkekre, szerényen élte mindennapjait. (Végrendelete szerint vagyonának 95 százalékát adakozásra kell fordítani. A nevét viselő alapítvány fókuszában az oktatás, az egészségügy, a kultúra és a hátrányos helyzetűek állnak.)
• Bár Csányi Sándor Magyarország egyik leggazdagabb embere, még sincsenek hivalkodó életviteléről vagy luxusfogyasztásáról szóló hírek a bulvármédiában. (Tudható viszont, hogy több karitatív és kulturális célú kezdeményezést patronál, alapítványa pedig hosszú távon támogat hátrányos helyzetű gyerekeket.)
• A Graphisoft alapítója, Bojár Gábor sem hivalkodik többmilliárd forintos vagyonával, amiből kirívó luxus helyett inkább jónevű, a tehetséges fiatalok magasszintű képzését biztosító magánegyetemet finanszíroz.
Lázár János elismerte: luxizás alatt a Mészáros Lőrinc-féle magánrepülőzésre gondolt – A miniszter szűkszavúan, de határozottan válaszolt az erről szóló kérdésre.
E sok (és még nyilván számtalan, talán kevésbé ismert személlyel bővíthető) példa alapján kétségeim vannak, hogy mi is a gazdagságnak „megfelelő színvonal”: aki a mai magyar ugaron milliárdos, annak tényleg kérkednie kell a vagyonával? Annak tényleg hivalkodnia kell mindenféle luxusholmikkal? Annak tényleg a rongyrázás és a minden határon túlmutató flanc „a megfelelő színvonal”?
Nem hiszem!
A példák is azt mutatják, hogy a gazdaság nem zárja ki a szerénységet, mértéktartást, normalitást, józanságot. A fennhéjázó luxus csábításának azonban csak azok tudnak ellenállni, akiknek van némi erkölcsi érzékük és valamelyes társadalmi érzékenységük. Ezeket persze nem árulják a luxus butikokban.
