A Magyar Hang cikke.
Orbán Viktor terjedelmes interjút adott kedvenc sajtóterméke (Nemzeti Sport) kedvenc főszerkesztőjének (Szöllősi György). A lap jellegéből adódóan a kormányfő kinyilatkoztatásai zömmel a sportra, a közelmúltban lezárult olimpiára, annak eredményeire és persze az általa favorizált (de egyelőre nagyon is esetleges) budapesti olimpiászra vonatkoztak.
Ezek között is van számos erősen vitatható kijelentés, például
• hogy a magyaroknak mindig is a legjobb tíz között kell végezniük az éremtáblázaton (miközben számos és egyre több olyan országból érkeznek világszínvonalú versenyzők, amelyek korábban közelében sem voltak egy-egy adott sportág élvonalának),
• hogy az ezüst és a bronz között kicsi a különbség, de az aranyat az ezüsttől egy világ választja el (miközben számtalan példát láttunk rá, hogy némely második helyet csak milliméterek vagy ezredmásodpercek választottak el az elsőtől, és miközben ezek a minimális különbségek egy nappal előbb vagy később éppen fordítva is alakulhatnának),
• hogy a „mi lányunknak egy férfiszerű ellenféllel kellett verekednie”, (miközben másutt leszögezi, hogy szerinte „az ember vagy férfi vagy nő”, ami ha igaz lenne, akkor Imane Khelif okkal-joggal indulhatott a női mezőnyben, de aminél a helyzet sokkal bonyolultabb, mint azt e hasábokon is olvashattuk).
Van azonban az interjúnak egy apró részlete, ami Orbán Viktor (és még sok millió, netán sok milliárd ember) súlyos tévedését mutatja. A miniszterelnök ugyanis egy ponton szóba hozza John Lennon slágerét, az Imagine-t (Szöllősi közbeszólása szerint „egy marxista hitvallást”), és kifejti, hogy ő elképzelte azt a világot, amiről Lennon énekel, és nem tetszik neki. Szerinte ugyanis „a nyugati ember világában mindig is volt önpusztító hajlam, ami a természetes nemzeti, nemi, vallási identitást és kötődést nyűgnek érezve le akarta rúgni.” Ezzel szemben neki az a véleménye, hogy „vállalnunk kell magunkat úgy, hogy európaiak vagyunk, hogy magyarok vagyunk, hogy keresztények vagyunk.”
A dal – ha véletlenül valaki nem ismerné a magyar szöveget – valóban felhívja a hallgatót, képzelje el, hogy nincs mennyország és nincs pokol, hogy nincsenek országok, nincsenek vallások, és „nincs miért ölni és meghalni, és hogy minden ember békében él egymással”. Majd végül: „Remélem, egy nap te is közénk állsz, s eggyé válik a világ.”
Nos, ha mindez nem tetszik Orbán úrnak, az természetesen szíve joga, és lelke rajta. Néhány dolgot azonban érdemes lenne figyelembe vennie:
• Az általa és kormányzata által – szerintem nagyon is álságosan – „védelmezett” keresztény vallás kétezer esztendős, a nemzetek a 18-19. században alakultak ki (a magyar nemzeti törekvések kezdeteit a történészek az 1770-es évektől számítják), miközben az emberiség története nagyjából kétmillió évre tehető, ezen belül a homo sapiens is már kétszázezer esztendős. Magyarán: nem kellene úgy csinálni, mintha a nemzetek és a mai vallások öröktől fogva részei és értékei lennének az emberi létnek. Ahogy keletkeztek, úgy el is enyészhetnek.
• Az emberi világ mostanság számos olyan (nagyrészt önmaga által okozott) problémával kénytelen szembenézni, mint például a klímaváltozás (az elsivatagosodással és a tengerszint emelkedésével), a környezetpusztítás (beleértve a víz-lég-talajszennyezést egyaránt), a természeti erőforrások (ásványkincsek, energiahordozók) kimerülése, a túlnépesedés, a vagyonok és jövedelmek durván egyenlőtlen eloszlása, a civilizációs ártalmak… Nem kell különösebb tehetség annak belátásához, hogy ezek olyan súlyú és mértékű gondok, amiket egyes országok-országcsoportok vagy vallási közösségek nem tudnak még csak mérsékelni sem: az egész emberi nem is csak teljeskörű összefogással, összehangolt és egységes cselekvési programokkal, minden szellemi és anyagi erőforrást koncentrálva tudna kezelni. Ehhez pedig – tetszik, nem tetszik – az emberi nemnek felül kellene emelkednie az országok-nemzetek közötti érdekellentéteken és hagyományos előítéleteken, a vallási intolerancián és erőszakon, az etnikai szembenálláson és atrocitásokon. Bizony, még ha ez elérhetetlen ábrándnak tűnik is.
John Lennon – akinek sokkal kevesebb köze volt a marxizmushoz, mint a Fidesz KISZ-es és MSZMP-s előéletű, kiváló vezetőinek – a dal megírásakor (ötvenhárom esztendővel ezelőtt!) álmodott egy szebb és jobb világot, s nagyon jó lenne, ha mihamarabb hasonlót álmodna még néhány milliárd embertársunk.
„Remélem, egy nap te is közénk állsz, s eggyé válik a világ.”
