A Magyar Nemzeti Bank (MNB) adataira hivatkozva írta meg a Bank360, hogy százmilliárdokat menekítettek külföldre a magyarok. Az MNB szerint tavaly év végén a magyarországi háztartások már több mint 1750 milliárd forintot tartottak külföldi bankokban. Tegyem hozzá: ennyi, ami hivatalosan látszik. Nem lennék meglepve, ha kiderülne, ennél jóval nagyobb a külhoni bankokban, pénzintézetekben, nemesfém-trezorokban, ingatlanokban őrzött magyar vagyon. A nehezen megkeresett forint értékét persze nemcsak idegenben lehet megőrizni: az elmúlt esztendőben a magyar bankokban vezetett devizaszámlák összértéke is nőtt vagy 560 milliárddal. Ez a pénz tehát nem külföldre, hanem csak külföldi pénznemekbe menekült.
A portál mindezt gazdasági okokkal magyarázza: a forint árfolyamának zuhanásával, a magas inflációval és az utóbbihoz képest rendkívül alacsony betéti kamatokkal. És ebben az elemzőnek nyilván igaza van. De aligha tévedünk, ha mindezek mellett a kiváltó tényezők közé soroljuk az Orbán-kormányba vetett bizalom megrendülését is. Hiába harsogja a kormányzati propaganda, hogy a romló gazdasági helyzet a háború és az „elhibázott brüsszeli szankciók” következménye, arról mindenki értesülhet, hogy ilyen mértékű pénzromlás az egész Európai Unióban nincs még egy. (És tegyük hozzá, hogy akiknek komoly megtakarításaik vagy jelentős bevételeik vannak, azok bizonyára nem csak az m1 híradójából tájékozódnak a világ dolgairól.)
Ahhoz sem kell közgazdasági doktorátus, hogy bárki felismerje: a kormány által válságkezelésnek beállított intézkedések – mint például a csökkentett rezsicsökkentés, az élelmiszer- és a benzin-ársapka – csak jól kommunikálható politikai termékek, amelyek egyike-másika éppenséggel nem javít, hanem ront a helyzeten, növeli az inflációt, áruhiányhoz vezet, torzítja a piaci viszonyokat, konzerválja a rossz fogyasztási szokásokat.
Sokan már tavaly felismerték azt is, ami mára nyilvánvalóvá vált, hogy Orbánéknak (gazdaságilag nem igazán érthető, miért) eszük ágában sincs megegyezni az unióval, így aztán a „brüsszeli” ezermilliárdok se hajthatják a magyar gazdaság motorját. És miközben az ország külpolitikai téren egyre inkább elszigetelődik, a belső feszültségek is egyre nagyobbak: tanárok, diákok, orvosok, egészségügyi dolgozók, idősgondozás, gyermekvédelmi szolgálat, postások, nyugdíjak, … Kész csoda, hogy Budapest utcáin még nincsenek párizsi állapotok.
Az viszont egyáltalán nem csoda, hogy akinek van mit féltenie, az igyekszik is biztonságba helyezni kisebb-nagyobb megtakarításait, Bécsbe, Münchenbe, Londonba, euróba, dollárba, aranyba. Márton Árontól származik a mondás, amely szerint „a képesítettségnek és a megbízhatóságnak megingathatatlan árfolyama van az emberi szolgáltatások piacán”. Úgy tűnik, bölcs kormányunknak a forint mellett ezeket is sikerült elinflálnia.
