Az Orosz Tükör fontos és érdekes cikke. Hogy mi az Orosz Tükör? Fontos és érdekes tallózó lap magyar olvasóknak, amelyet rövidesen bemutatunk. Annyit feltétlenül kell tudni róla, hogy nem a putyini propaganda szócsöve, sőt. Bizonyítják az alábbi képek is.
2021 karácsonyán az európai katonaemberek, biztonságiak, politikusok kevésbé engedhetik el magukat, mint általában. Bármikor jöhet riasztás. Az orosz elnök ugyanis az utóbbi hetekben vezérkarával, külügyminisztériumával és propagandagépezetével háborús hisztéria keltésbe kezdett, miután százezres hadsereget vonultatott fel az orosz-ukrán határon.
A hitetlenkedők is kezdik belátni, hogy Putyin elszánta magát arra, hogy radikálisan változtat a jelenlegi helyzeten, s ennek érdekében kész bármilyen eszközt bevetni. Korábban is tett már hasonlókat: 2008-ban bombázta Grúziát, tankokkal tört be az országba, 2014-ben elcsatolta a Krím félszigetet, és Kelet-Ukrajnában két kis szakadár államot hozott létre. Azt állítja máig, hogy neki semmi köze az egészhez: a Krímben a „hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezete” úgy döntött, hogy Oroszországban akar élni, Kelet-Ukrajnában pedig a traktorosok s a kombájnosok forradalmáról van szó az elnyomó ukrán rezsim ellen.
A valóság ezzel szemben az, hogy kihasználva az ukrán forradalom keltette zűrzavart, „zöld emberkék”, felségjelzés nélküli orosz katonák jelentek meg a Krím félszigeten, és puskacsöveik árnyékában szavaztatták meg a félsziget parlamentjét az elszakadásról. A szakadár kelet-ukrajnai köztársaságok létrejöttéről maguktól az oda betörő orosz katonáktól és titkosszolgáktól tudható: orosz agresszió történt.
Mit akar Putyin? Miért a háborús uszítás?
Putyin huszonegy éve uralkodik. Tevékenységének gazdasági eredménye: pangás. Oroszország egy nagy üzemanyag-töltőállomássá vált. Gáz-, nyersanyag- és gabonaszállítóvá. Nem fejleszt berendezéseket. Nem fejleszt technológiákat. Űrkutatása lemaradt. Repülőgépipara lemaradt. Hadiipara elektronikai alkatrész hiánnyal küzd. Lemaradt a tudományban. Nem sikerült felépíteni egy modern, versenyképes orosz államot. A tudósok emigrálnak.
Miért van ez? Elbutultak az oroszok? Egyáltalán nem. Ez ugyanaz a rendkívül tehetséges, eredeti, kiemelkedő kultúrájú nemzet, amelyik volt évszázadokon át. A körülmények nem ösztönzőek. Minden egy embertől és annak erőszakszervezeti hátterétől függ, akik rátelepedtek a társadalomra. Elszívják tehetségét és alkotóerejét. Oroszország nem jogállam. Oroszországában nincsenek belpolitikai viták, nincs politikai konkurencia. A polgárok figyelmét a határon túlra irányítják. El kell terelni a figyelmet a belföldi problémákról.
Putyin azt állítja, hogy Ukrajna készül megtámadni a területén lévő szakadár területeket, amit ő nem hagy. Szintén állítja, hogy a Nyugat veszélyezteti Oroszország biztonságát. Szerinte a Nyugat volt az oka az Orosz Birodalom szétesésének a Szovjetunió képében, annak Nyugat általi bomlasztása, s nem a Szovjetunió gazdasági ellehetetlenülése, életképtelensége. Szerinte a Nyugatnak nem lehet hinni, a NATO annak idején szóban megígérte, hogy nem terjeszkedik Kelet felé, mégis megtette. Azt nem részletezi, ki, kinek mondta, mikor, s egyáltalán mit jelent a diplomáciában, hogy „szóban”. A diplomaták mindig mindent írásba foglalnak, ölre mennek minden betűért. Igazából – mondja – annak sem lehet hinni, ha leír a Nyugat valamit. Azt „elfelejti”, hogy Oroszország aláírta a Budapesti Memorandumot, amelyben nyugati államokkal együtt garantálta Ukrajna területi egységét és szuverenitását, ha az lemond a területén lévő atomfegyverekről, amely írásos megállapodást aztán 2014-ben a Krím annektálásakor gondolkodás nélkül felrúgta.
Putyin azt állítja, hogy az USA és a NATO „ellen-Ukrajnát” hoz létre, hogy veszélyeztesse Oroszország biztonságát. Ezzel szemben a valóság az, hogy a Krím elszakításával hangolta maga ellen Oroszország Ukrajnát, amely azóta keres támogatást Nyugaton. Ma az ukránok nagy többsége az Oroszországtól való eltávolodást és a Nyugathoz való közeledést támogatja, már csak azért is, mert Putyin folyamatosan megkérdőjelezi Ukrajna mint állam létjogosultságát és az ukránok mint nemzet létét. Szerinte Ukrajna és Oroszország egy ország, az orosz és az ukrán egy nemzet. Ukrajna ezzel nem ért egyet. Ukrajna nyugati mintájú demokráciában él és szeretne élni a jövőben.
Obama és Merkel Oroszország megbékítését célzó politikája csődöt mondott. Oroszország, miután kigyakorlatozta magát Szíriában, úgy érzi, hogy katonailag képes felvenni a versenyt a világon bárkivel, s mint erős és hatalmas államnak, joga van követelni, hogy a környezetében történő dolgokba beleszólhasson.
Brezsnyev doktrína 2.0. Moszkva egy új kubai rakétaválságról beszél. Nem igazán hasonló az akkori helyzet a maihoz, hiszen amikor az USA kikényszerítette, hogy elszállítsák a legnagyobb titokban telepített atomrakétákat Kubából, azok már ott voltak! Most azt követeli Putyin, hogy MAJD ne vegyék fel Ukrajnát a NATO-ba, s MAJD ezután ne telepítsenek rakétákat Ukrajnába. De azonnal!
Mert ha nem? Úgy viselkedik Putyin, mint a túszejtő, aki túsza fejének pisztolyt szegez. A túsz Ukrajna. Moszkva ultimátumot adott a Nyugatnak szerződéstervezetek formájában, amit azonnal nyilvánosságra is hozott, amit ha nem ír alá záros határidőn belül az USA és a NATO, akkor – szerinte -szabad kezet kap, vagyis nekimehet Ukrajnának. Ráadásul Moszkva kommunikációja fenyegetőző, kihívó és lekezelő. A mostani helyzet előzményeként lehet tekinteni a Belaruszban szervezett menekültválságra és a gázpiaci őrült áremelkedésre. Moszkva mindkettővel zavart kívánt kelteni Európában a tél kellős közepén, Ukrajnában pedig energiaválságot.
Miért most teszi mindezt Moszkva? Mert úgy gondolja, hogy az USA és elnöke gyönge, amit az afganisztáni szégyenteljes kivonulás is mutat, a NATO pedig cselekvésképtelen. Arra számít, hogy minden módon igyekeznek majd – lecsendesíteni igyekezvén – a kedvében járni. Tudja, hogy ha a Nyugat aláírja az ultimátum-szerződéseket, azzal megalázkodik, de akkor is megalázza magát, ha hagyja, hogy Moszkva legázolja Ukrajnát.
Oroszország vissza akarja tekerni a történelem kerekét. Felül akarja vizsgálni a hidegháború végeredményét. A hatvanas éveiben járó, a Szovjetunióban szocializálódott vezetés elérkezettnek látja az időt, hogy visszavágjon a kilencvenes évek személyesen átélt megaláztatásáért.
Mit szól mindehhez Kína? Kína nyer, bármelyik fél is jön ki győztesen a harcból: ha Oroszország, ölébe hull Tajvan. Ha a Nyugat, övé Szibéria.
Lesz-e háború? Ezt még Putyin sem tudja. Ugyanakkor a túszejtő követelőzik, és nem hallgat senkire. Mondja a magáét hisztérikusan hangoskodva. Ez semmi jóval sem kecsegtet. Biden nem mutathat gyöngeséget, mert azzal – Afganisztán után – minden tekintélyét elveszíti mind belföldön, mind külföldön.
Mit szól ehhez az orosz nép? Az orosz nép szereti, ha félnek tőle, ha megsüvegelik. Ül szegényen és jogfosztottan, de alig várja, hogy katonái jól eltángálják a pimasz ukránokat. Csak féljen tőlünk a világ! Büszke a rámenős Putyinra. Támogatja.
Teljes erővel folyik a háborús készülődés. Moszkva tervei készen, csapatai csak az „előre” parancsra várnak. Az ukránok partizánháborúhoz rejtenek el fegyvereket, lázasan fontolgatják a nagy verekedés menetét. Nemzeti létük forog kockán.
Ismételten megtörténik, hogy egy országot maga alá gyűrő cinikus, bosszúálló, agresszív, önmagát nagyra tartó mérges kis ember felforgatja a világot. Azt mutatja 1938 Münchenje: hogy egy ilyen elvakult nemzetvezetőt megbékíteni lehetetlen. Ha elismerik kifogásait, azt mondja, lám, igazam volt, s újabbakkal áll elő. Ha nincs hozzá alapja, kitalál.
Mik lehetnek a következmények? Sikerül Putyinnak elérnie, hogy Ukrajnát „finnesítsék”, vagyis annak fegyverkezését, külpolitikai mozgásterét korlátozzák? A kölcsönös orosz-ukrán gyűlölet mai fokán ez nehezen elképzelhető. Ha Moszkva nekitámad Ukrajnának, iszonyú vákuumba kerül. Jéghideg háború következik. Akkor is megfagy a levegő, ha végül nem szólalnak meg a fegyverek. Eljön Putyin és rendszere végének kezdete.
Időközben az oroszok bejelentették, hogy orosz-amerikai tárgyalások kezdődnek januárban Genfben. Legalább addig pihenhetnek a katonák.
2021. december
