Engedély nélküli mentőakcióra készül egy civil csoport, hogy megelőzzék a halpusztulást a Kis-Küküllőn. Az Udvarhelyért Tesszük Civil Akciócsoport (UTCA) pénteken akar beavatkozni, mivel szerintük a parajdi sóbánya szennyezése miatt ismét veszélybe került a folyó élővilága. Bár nincs hivatalos engedélyük, azt mondják, már nem várhatnak tovább, mert az illetékes hatóságok tétlenkednek.
Magyari Lajos, az UTCA civil akciócsoport alapítója szerint a parajdi sóbányából napok óta sós víz szivárog a Korond patakán keresztül a Kis-Küküllőbe. A tegnap mért sókoncentráció már elérte azt a szintet, amitől tömeges halpusztulás indult el. Ez volt az utolsó jel, hogy lépniük kell – különben a folyó teljes halállománya veszélybe kerül.
„Megpróbálunk segíteni, mert nem ez az első eset, amikor a folyóink szennyezésével szembesülünk, és ne rajtunk múljon az, hogy a gyermekeink milyen jövőt örökölnek!” – mondta Magyari.
Bár csak nemrég tették közzé a felhívást, hogy önkénteseket keresnek – autóval, utánfutóval, ciszternával –, az udvarhelyi civilek már most csomagolnak és indulnak a Kis-Küküllőhöz. A cél: menteni, ami még menthető, mielőtt túl késő.
„Pár perc múlva indulunk. Most épp a hálókat és a felszerelést pakoljuk. Először feltérképezzük a terepet, aztán odahívjuk az önkénteseinket a kijelölt pontokra vontatókkal, ciszternákkal” – mondta Magyari Lajos, az UTCA alapítója.
Szerinte nincs idő hivatalos engedélyekre várni, miközben rohamos tempóban pusztulnak a halak. „Lehet, hogy kívülről apróságnak tűnik, de most minden megmentett hal számít. Egy hal nem a világ, de ezeknek a halaknak most mi jelentjük az életet.”
A felhívásukra eddig legalább 50 önkéntes jelentkezett, akik a befogásban, szállításban vagy ideiglenes tárolásban tudnak segíteni.
Magyari elmondta: a környező vizes élőhelyeken is súlyos a helyzet – a szennyezés ott is jelentősen megtizedelte a halállományt. Mégis, ezek a területek még mindig jobbak, mint a sós vízben maradni. „Talán a nagyobb, idősebb példányok még el tudnak úszni a veszély elől, de a kisebbek ott fognak maradni. És meghalnak.”
A csoport nem hagyta figyelmen kívül a hivatalos csatornákat sem: Biró Leonárdot, a székelyudvarhelyi vadásztársulat igazgatóját kérték meg, hogy jelezze a hatóságoknak az akciót, és kérje az engedélyezést. Közben Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácselnöke a parajdi autósok mozgósítását vállalta, ő pedig továbbította az ügyet Barabási Antal Szabolcsnak, Maros megye prefektusának, aki egyben a vészhelyzeti bizottság elnöke is.
A hivatalos szervektől azonban egyelőre nem érkezett visszajelzés. Mint Bíró Barna Botondtól megtudtuk, bár jónak tartja a civilek szándékát, a kivitelezés módja miatt az UTCA halmentő akciója büntetést vált ki a hatóságok részéről.
Magyari Lajos hangsúlyozta: a civilek megteszik, amit tudnak, de remélik, hogy a hatóságok is végre lépnek – nem tapsra vagy pecsétre várnak, hanem tényleges beavatkozásra. „Nem papírozgatni kell, hanem kimenni, halat menteni – és nem akadályozni azt, aki cselekszik. Várjuk az engedélyezést, de nélküle is elindulunk, mert minden perc számít” – mondta határozottan.
A bürokrácia szerinte egyszerűen túl lassú: „Ilyenkor nincs idő pislogni, nézegetni, hogy jön-e a pecsét. Már így is későn kezdtük el. Mi önkéntesek vagyunk – a felelősség azokat terheli, akiknek már a szennyezés első napján lépniük kellett volna, nem egy héttel később, amikor már minden döglik.”
Az UTCA akciója kapcsán megkerestük Maros megye prefektusát, a szóvivőtől azonban nem kaptunk lehetőséget kérdés feltevésére, helyette egy közleményt kaptunk, amiben nincs szó a halmentésről.
A Kis-Küküllő nagy része Maros megyén halad át (kb. 221 km-es hosszából több mint 150 km), kisebb szakaszai Fehér és Hargita megyéhez tartoznak. A sós szennyezés így elsősorban Maros megyében jelent közvetlen veszélyt – nemcsak az élővilágra, hanem a lakosság ivóvízkészlete is veszélybe került.
