Az információk tengerében az egyszeri választópolgárra percenként zuhognak az egyre nyilvánvalóbb hazugságok és csúsztatások. Ahhoz, hogy valaki ezek dzsungelében rátaláljon a mégiscsak létező, tényeken alapuló igazságra, csak a sokoldalú tájékozódáson és a kritikus gondolkodáson át vezet út. Ezt az út csak úgy épülhet meg, ha a fent említett választópolgár fülei és szemei nyitottak a hatalom képviselői által tett kinyilatkoztatásokra is (azaz nem kapcsolnak el lendületből mondjuk a „közszolgálati” csatornákról vagy a Hírtv-ről), és azokat összevetik a valósággal. A Magyarországon regnáló hatalom természete csak így érthető meg. Erre utalnak az alábbi példák.
„Meg kell védenünk a szabadságot, vissza kell adnunk az embereknek a politika, a gondolkodás és a vélemény szabadságát.” Ezt annak a Magyarországnak a miniszterelnöke mondta a legutóbbi budapesti szélsőjobboldali CPAC-összetartáson, amelynek a kormánypárt által dominált parlamentje néhány hete korlátozta a szabad gyülekezés jogát, és – bár a legfrissebb hírek szerint ideiglenesen visszavonulót fújt – készül elfogadni azt a szégyenletes, kizárólag elnyomó diktatúrákból visszaköszönő törvényt, amelynek célja pontosan ellentétes a fenti álszent miniszterelnöki mondatokkal. Éppen a gondolkodás és a vélemény szabadságát fojtja meg ugyanis, a politikát pedig a törvényt alkotó mamelukok saját (torz)képére formálja.
De Orbán Viktor mondta azt is az egyik péntek reggeli rádiószózatában, hogy erre az átláthatóságinak csúfolt fojtogató törvényre azért van szükség, mert ő tudni szeretné, hogy egy újságíró kinek a véleményét képviseli, amely külföldről támogatott médium esetén csak a támogatóé lehet. A miniszterelnöknek eszébe sem jut, mert kívül esik az ő torz világképén (vagy úgy akarja láttatni), hogy létezhetnek olyan – egyébként akár támogatott sajtóterméknél dolgozó – médiamunkások, akik a munkájukat végezve és függetlenségüket fenntartva pusztán tájékoztatnak, vagy – horribile dictu – a saját meggyőződésüknek adnak hangot.
Mivel pedig a nagy többség bizonyosan az utóbbi kategóriába esik, Orbán nemcsak minden médiamunkást megalázott, de akkora öngólt is lőtt, ami „a holdról is látszik”. Hiszen ezzel azt is állította, hogy az óriási túlsúlyban lévő, az adófizetők pénzéből és a NER-oligarchák által lopott pénz visszaosztásából támogatott fideszes médiagépezetet működtető író és beszélő automaták nem a saját véleményüket, hanem a rogáni véleménygyár által előírt paneleket közvetítik. Magyarán kizárta, hogy a jobb oldalon létezne tisztességes újságírás is.
A hatalomnak több éve vesszőparipája szuverenitásunk mindenek feletti védelme, amellyel már egy ideje külön hivatal, sőt kutató intézet is foglalkozik. Amikor az ATV riportere arról kérdezte a hivatal vezetőjét, Lánczi Tamást, hogy mi a véleménye azokról a nyílt és burkolt pénzügyi és egyéb támogatásokról, amelyekkel a magyar kormányzati szervek vagy a kormányhoz közelálló oligarchák és pénzügyi intézmények beavatkoznak más országok politikájába az általuk preferált oldalon, semmibe véve ezen országok szuverenitását, azt a választ kapta, hogy neki csak a magyar szuverenitással kapcsolatban vannak tennivalói.
A fenti példák mutatják, hogy eljött (már régen) a szembesítés ideje. Azé a szembesítésé, amely nem tesz mást, mint hogy az elszabadult hajóágyúként viselkedő kormánypárt hazugságait a valósággal ütközteti, vagy felszínre hozza a nemrég még elképzelhetetlennek tűnő ellentmondásokat és aránytalanságokat. Például ezeket:
2024-ben a magyar nemzeti össztermék (GDP) 0,6 százalékkal nőtt (2023-ban 0,8 százalékkal csökkent). Ugyanebben az évben Mészáros Lőrinc vagyona 44 százalékkal, Tiborcz Istváné 88 százalékkal nőtt. Így őket joggal (?) megilleti a „nemzeti bajnok” dicsőítő jelző, mivel csak a vak nem látja, hogy a nyílt, egyenlő esélyeket kínáló (itt jönne közösségi média esetén a szmájli) piacon elért eredményeik többszázszorosan meghaladják az ország gyarapodásának átlagát.
Gondos kormányunknak hála a gaz kiskereskedők árrését sok termék esetében 10 százalékban korlátozták, amelyből nekik még a működési költségeiket is ki kell termelni. A Mészáros és Mészáros Zrt. 2024. évi tiszta nyeresége a bevétel 34 százaléka volt egy olyan építőipari piacon, amely a Covid óta zuhan, és ahol – állítólag – gyilkos verseny zajlik a kapacitásokat alulmúló üzletekért.
Jó lenne, ha az említett választópolgárok felismernék a nyilvánvaló hazugságokat, és képesek lennének meg- és felismerni azokat a fentiekhez hasonló ellentétpárokat, amelyek megmutatják, hogy milyen rendszerben élünk. Segítek: attól kezdve, hogy az átláthatóságinak csúfolt törvény hatályba lép, e rendszer neve diktatúra.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2025. június 6-án.
