Örömmel olvastam Magyar Bálint cikkét a maffiaállam felszámolásáról a Szép Szó 2024. május 25-i számában. Örömömnek csak hiányérzetem szabott határt, ugyanis véleményem szerint a maffiaállam felszámolási folyamata nem lenne teljes néhány olyan intézkedés nélkül, amelyekkel a cikk nem foglalkozott. Az alábbiakban ezeket próbálom csokorba szedni, és a múltból hozott példákkal megvilágítani. Ezek hiányában olyan érzés kerít hatalmába, mintha a gazt kitépnék, de a gyökere beszakad, és később arról újra kihajthat.
1. Hatályon kívül kell helyezni azokat a jogszabályokat, amelyek a kormány számára lehetővé teszik, hogy „nemzetstratégiai jelentőségű összefonódás” ürügyén a maffiaállam számára fontos konglomerátumokat kivonjon a versenypiaci szabályok és vizsgálatok alól.
Példa: a Gazdasági Versenyhivatal megtiltotta a Népszabadság tőkeerős befektető (Ringier) általi felvásárlását, és ezt a piaci túlerővel indokolta, amivel elkezdte megásni a lap sírját. Ugyanakkor az összehasonlíthatatlanul nagyobb médiapiaci koncentrációt eredményező KESMA-Mediaworks egyesülést nem is vizsgálta, mert azt a kormány a fenti indokkal megakadályozta.
2. A „nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásokra” vonatkozó szabályokat úgy kell megváltoztatni, hogy azok csak állami vagy állami többségi részvételű beruházásokra vonatkozzanak, és csak az Országgyűlés állapíthasson meg ilyen kiemelt minősítést, nyílt vita keretében. Ezzel meg kell akadályozni, hogy a maffiaállam visszaélésszerűen a politikai/gazdasági klientúrát előnyös helyzetbe hozza, vagy a környezetre gyakorolt hatások teljes körű, előzetes vizsgálata és a helyi lakosság egyetértésének megszerzése elmaradjon.
Példa: Rahimkulovék XIII. kerületi, Balázs Attila zuglói, Tiborcz István Dürer-kerti, Garancsi István budaparti beruházásai, akkumulátorgyárak, és még sok száz hasonló.
3. Az elsőfokú építéshatósági jogköröket vissza kell telepíteni a helyi önkormányzatokhoz azért, hogy a klientúra beruházásai ne hagyhassák figyelmen kívül a helyi településrendezési és építési szabályokat.
Példa: a Fővárosi Kormányhivatal Kosztyu Anikó vezette főosztályának számos határozata.
4. A koncessziós szabályokat úgy kell módosítani, hogy kizárólag az állam örökös tulajdonában álló vagyon (pl. természeti kincsek) hasznosítására és az állam kötelező szolgáltatási körébe tartozó szolgáltatásokra (közszolgáltatások) lehessen koncessziót alapítani, kizárólag nyílt pályázat alapján. A többi koncessziót, amellyel a maffiaállam a klienseit juttatja monopolizált piachoz és garantált profithoz, fel kell számolni. Ilyenek a trafikok és a kaszinók. A meglévő határidős szerződéseket nem kell bolygatni, csupán ezeket a területeket újra fel kell szabadítani a piac számára, lehetővé téve, hogy bárki nyithasson piaci szabályok szerint trafikot vagy kaszinót. Ezzel összefüggésben fel kell számolni a jelenlegi kötelező kizárólagos beszerzési csatornákat (dohány-nagykereskedelem) és az árszabályozást, amely jelenleg garantált árrést biztosít a kedvezményezetteknek, azaz itt is vissza kell állítani a szabadpiaci mechanizmust.
Példa: a jelenleg működő trafikok és kaszinók.
5. Jelenleg a korrupcióval terhelt közbeszerzések többségének sorsa már a pályázat kiírásával eldől, mivel azokba számos indokolatlan műszaki, pénzügyi- és gazdasági, valamint referenciára vonatkozó szűkítő feltételt építenek be. Ezek célja, hogy a pályázati feltételeket csak az előre kiválasztott pályázó teljesíthesse, és/vagy a nem kívánatos pályázókat a részvételből kizárják. További elterjedt manipuláció, hogy a pályázatokat előre eltervezetten hiányosan írják ki azért, hogy a díj összegét utólag pótmunkák címén emelni lehessen. Ezért olyan ritka az az állami beruházás, amely az eredeti szerződéses összegen belül valósul meg. A közbeszerzési szabályokat úgy kell megváltoztatni, hogy a pályázatok csak olyan részvételt szűkítő feltételeket tartalmazhassanak, amelyek a cél megvalósításához nélkülözhetetlenek, és amelyek tekintetében a kiíró indokolási kötelezettséggel tartozik; és bárki, aki késznek és képesnek tartja magát a pályázat tárgyának megvalósítására, a szerinte indokolatlan szűkítő feltételek miatt eljárást kezdeményezhessen a közbeszerzési hatóságnál, amely eljárás során a kiíró kötelezettsége a támadott feltétel szükségességének bizonyítása. Hiányos pályázati kiírás esetére be kell vezetni a pályázatot készítő anyagi felelősségét a felmerülő költségnövekedésért és meg kell követelni az erre fedezetet nyújtó felelősségbiztosítást.
Két ellenkező előjelű példa is ide kívánkozik:
Az emlékezetes ELIOS-ügyben Hódmezővásárhely Lázár János vezette önkormányzata pályázat nélkül szerződést kötött a céggel közvilágítás-korszerűsítésre. Ezt követően a fideszes önkormányzatok „futószalagon” írták ki az ilyen célú pályázatokat, amelyekben referenciákat követeltek meg, amelyekkel persze csak az ELIOS rendelkezett, amely számára így konkurenciától mentes monopolizált piac nyílt.
A 2015. évi „G-napot” követően a Simicska Lajoshoz köthető, nyertes Közgépet a közbeszerzési hatóság nemcsak kizárta a gönyűi kikötő pályázatából, hanem hosszú időre el is tiltotta a közbeszerzéseken történő részvételtől azért, mert egy alvállalkozó a valóságosnál néhány négyzetméterrel nagyobb adatot közölt az egyik úszóműve fedélzetéről, amely adatnak egyébként a tárgy megvalósításában nem volt relevanciája. A Közgép több év után pert nyert, de persze ez már nem változtatott azon, hogy a kizárás miatt drasztikusan lecsökkent rendelésállomány a cég széthullásához vezetett.
6. Az Alaptörvény és a jogalkotási törvény tartalmazzon garanciákat az olyan „méretre szabott” jogszabályalkotás megakadályozására, amelynek célja a politikai klientúra egyes tagjainak másokhoz képest előnyös helyzetbe hozása, vagy a nem klientúrába tartozók ellehetetlenítése. A garancia hatásosságát alkotmánybírósági normakontroll lehetősége szavatolja.
Példa: a nem baráti tulajdonú ESMA reklámcéget ellehetetlenítették a villanyoszlopok reklámfelületeinek közlekedésbiztonsági célú betiltásával, majd amikor a cég Garancsi István érdekkörébe került, ezt a tiltást hatályon kívül helyezték.
7. A kizárólag állami vagyonjuttatással működő közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (Kekva) intézményét meg kell szüntetni úgy, hogy az állami vagyonjuttatás keretében átadott vagyon az államra szálljon vissza, nem kizárva azt, hogy a korábban alapítványi formában működő – zömmel felsőoktatási – intézmények az addig általuk használt, állami tulajdont képező vagyontárgyakat tovább használják az állammal kötött szerződések alapján. Ennek oka, hogy az ilyen alapítványok irányítói jogait gyakorló kuratóriumok tagjainak kinevezési gyakorlata része a maffiaállami korrupciónak.
Attól tartok, hogy a maffiaállam felszámolásának programja még a fentiekkel sem válik teljessé, csak teljesebbé. Már „csak” azok a politikai változások kellenének, amelyek ezt a folyamatot nem álommá, hanem valósággá teszik. A minapi választások óta már mondhatjuk, hogy az ébredés elkezdődött. Hajnalodik…
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. június 14-én.
