Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor közpénzből fizetett egész oldalas hirdetésekből értesülhettünk arról a dicsőségről, hogy az európai átoltottsági rangsorban Málta mögött másodikak vagyunk!
Jelenleg hazánkban a lakosság 62 százaléka kapott legalább egy oltást, és ezzel hosszú hónapok óta az európai lista második felében – jelenleg a 26. helyen – tanyázunk. Ha azt nézzük, hogy mely országokat előztük meg, akkor ez nem is olyan rossz eredmény, hiszen mögöttünk van Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Horvátország, hogy a sereghajtók között lévő Bulgáriáról, Romániáról, Ukrajnáról vagy épp Oroszországról ne is beszéljünk.
Sokakkal ellentétben azt állítom, hogy a kívánatostól elmaradó átoltottsági arány nem a kormány sara. Ők beszerezték a vakcinákat (azokat is, amelyeket nem kellett volna, mint a kétséges hatású Sinopharm), és sokat tettek az oltások népszerűsítéséért is. Ez alkalommal hajlok arra, hogy elfogadjam Orbán Viktor minapi nyilatkozatának igazságát, mely szerint ő már nem tud többet tenni az oltatlanok meggyőzése érdekében.
Viszont fontos szociológiai kérdés, miért vagyunk elmaradva Európa nagyobb részétől. A válasz két kulcsszava: tudatlanság és bizalmatlanság. Az európai oltási rangsor első felében kizárólag nyugat-, észak- és dél-európai országok találhatók, Portugáliával, Máltával, Spanyolországgal, Olaszországgal, Dániával, Norvégiával, Finnországgal, Franciaországgal és a Benelux-államokkal az élen. Ezen a térfélen még véletlenül sem található egy sem a volt „keleti blokk” országaiból. Ugyanakkor az „alvégen” kizárólag a volt szovjet érdekszféra országai sorakoznak, Ukrajnával, Oroszországgal, Bulgáriával, Romániával, a kaukázusi volt szovjet államokkal és a volt Jugoszlávia államaival. És ennek a lemaradó csoportnak az élmezőnyében találhatók a kelet-közép-európai országok is Magyarországgal együtt. Mit mutat hát a lista? Azt, hogy a keleti országok polgárainak körében nagyobb a tudatlanság és főként az állami intézményekkel szembeni bizalmatlanság, mint a nyugatiak körében. Nem gazdasági természetű okok (pl. vakcinahiány) játsszák a fő szerepet. Például Romániában annyi a vakcina, hogy bárkit, aki átmegy a határon és kéri, beoltanak. Szerintem a fő ok, hogy ezeknek az országoknak a népessége emberöltők alatt megtanulta, hogy a politikusokban ne bízzon, az államtól sok jót ne várjon. Ettől a berögződéstől pedig nem lehet varázsütésre szabadulni. Persze van szerepe az iskolázatlanságnak, a lepusztult oktatás által generált relatív tudatlanságnak is, amely melegágya a konteo-elméletek iránti nyitottságnak (az oltással chipet ültetnek belénk, terméketlenséget okoz, stb.). A baj az, hogy nálunk a jelenlegi hatalom minden megnyilvánulása azt a tudatot erősíti, hogy mi ehhez a kelethez tartozunk, és nyugat („Brüsszel”) az ellenségünk. Amikor a kormányfő olyanokat mond, hogy „a magyarok gyomra ezt nem veszi be”, vagy korábban, hogy „a magyar egy kemény fél-ázsiai fajta”, azzal azt üzeni, hogy merjünk tudatlanok lenni – sőt legyünk rá büszkék. Ebbe az irányba mutat szerepünk a Türk Tanácsban, a Kurultáj és társai. Nem tudni hol, de Szent István biztos forog a sírjában. Mindezek tükrében nem meglepő, hogy valamiben megint az élre törtünk. Az Oxfordi Egyetem adatbázisa szerint a november első hetében mért adatok alapján Magyarországon a legmagasabb a vírus reprodukciós rátája, azaz a járvány nálunk terjed a leggyorsabban. Mindez nyilván nem független azoktól a sorozatban tartott, még a meglévő járványügyi korlátozásoktól is mentesített őszi tömegrendezvényektől – és az azokra minden ellenőrzés nélkül a nálunk fertőzöttebb országokból érkezett szimpatizánsoktól -, amelyekkel bizonyították, hogy a politikának prioritása van az emberek egészségének védelmével szemben. Igaz, hogy a dekadens nyugattal ellentétben mi még sámánhoz is fordulhatunk…
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2021. november 12-én.
