Egyszerűen nem mehetünk el szó nélkül a HVG szerkesztőségében tegnapi történtek mellett. Ez ugyanis sokkal súlyosabb, és hosszú távon sokkal károsabb dolog is lehet, mint hogy néhány komoly újságíró és szerkesztő távozni kényszerült egy meghatározó laptól.
A hozzám több irányból eljutott, de nagyjából egybevágó információk szerint ugyanis a történtek összefügghetnek azzal, hogy a Diákhitel Központ korábbi vezérigazgatója „rogánista propagandalapnak” nevezte a HVG-t, és szabályosan felheccelte ellene a követőit – mivel az írni mert egy őt és a korábbi feleségét érintő ügyről. (Egyáltalán nem mellékes körülmény, hogy a cikk csak azután jelent meg, hogy Magyar Péter nyilvánosságra hozta a saját verzióját.)
Az újdonsült politikusban utolsó reményt látó, szavaira figyelő tömegek elkezdték gyalázni a lapot és az újságírót. Még egy általam nagyon tisztelt tudós ember posztját is láttam, amelyben Rogán Antal fotójával kommentálta a cikket (igaz, örömömre rövid idő után levette azt a bejegyzést). Külön mozgalom indult a HVG online és print előfizetésének lemondásáért. Nem tudom, ez mennyire volt hatásos, mindenesetre az egyáltalán nem életszerűtlen feltevés, hogy – egyéb okok mellett – az újságírók távozása összefügghet a HVG elleni hecckampánnyal is. Két megjegyzést kell ehhez tennem:
1) Lehangoló újra és újra megtapasztalni, hogy az ellenzéki szavazók között sem tudja mindenki, hogy mit jelent a független sajtó. Visszatérő kritika, hogy a sajtó „miért nem segíti” ezt vagy azt az ellenzéki szereplőt. Hát azért, mert nem az a feladata! Ha valami pozitívuma volt az elmúlt tizennégy évnek, akkor az az, hogy az ellenzéki pártok nyomora miatt az ellenzéki oldalon nagyjából megszűnt a hagyományos pártsajtó, ahová a politikusok odaszólhattak, hogy mit kellene megírni és mit nem szabad. Teljes tévedés azt kívánni, hogy az ellenzék is csináljon egyet magának olyat, mint a kormánypárti propaganda (szerencsére lehetetlen is, hiszen nincs rá pénze).
2) A független sajtó a kormány egyik legbátrabb kritikusa, nem véletlenül lett a kormány által többször nevén nevezett ellenség. Sokkal bátrabban írt a kormány bűneiről és hibáiról, mint sok ellenzéki politikus. Nagy kérdés számomra, hogy ezután mennyire lesznek bátrak, ha esetleg az önmagát a régi elit lebontójakét (és értelemszerűen az új elit létrehozójaként) meghatározó, a független média által eddig kétségtelenül nagyon támogatott Magyar Péter esetleges hibáiról, horribile dictu esetleges bűneiről kell írni (ilyenek is lehetnek, számomra ilyen volt az, amikor Baranyi Krisztinát támadta méltatlanul).
Tudni kell ugyanis – a 444 mai véleménycikke részletesen is ír róla –, hogy a Diákhitel Központ korábbi vezetője sikereit az időzítésen és a tehetségén kívül a maradék független sajtó nyomorának is köszönheti. Nem titok ugyanis, hogy az utóbbi időben (elsősorban a Facebook-algoritmus megváltozása miatt) komolyan csökkent ezeknek a lapoknak a „kattintásszáma”.
Emiatt kapva kaptak az alkalmon, hogy megjelent egy érdekes ember, akire sokan kíváncsiak. A kíváncsiság miatt pedig egymással versenyezve adtak neki egyre nagyobb felületet – tegnap már az is címoldalas cikk volt valahol, hogy Magyar Péter egy lángossütőben lángost evett.
Ha ez, illetve a felhergelt emberek HVG-t érő támadásai oda vezetnek, hogy az olvasók egy rétegének haragjától félve a független sajtó nem mer majd kritizálni egyes politikai szereplőket – mint ahogyan a kormánypárti sajtó a Főnök haragjától félve nem meri azt megtenni –, akkor megette a fene az egészet! (Az meg csak az én személyes bajom, hogy akkor tíz évig teljesen feleslegesen dolgoztam – demokráciáért, egy olyan országért, ahol hergelés helyett észérvek vitatkoznak és egy országért, ahol következménye van a dolgoknak.)
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. április 20-án.