Gyorstalpaló frissen megválasztott ellenzéki politikusoknak (szerencsére vannak ilyenek, nem kevesen):
1) Propaganda: a hatalomtól közvetve vagy közvetlenül utasításokat kapó, attól anyagilag függő, az adófizetők pénzéből (lásd pl.: Diákhitel Központ hirdetései) mesésen megélő „sajtótermék“.
Javaslat: csak élő műsorban szabad interjút vállalni náluk, ha egyáltalán kérnek ilyet, amúgy kőkeményen harcolni a megszüntetésükért, és megpróbálni tömegeket is megmozgatni a cél elérése érdekében.
2) Független sajtó: pártoktól nem függő, a hirdetésekből, leginkább az olvasói előfizetésekből és/vagy adományokból megélni próbáló sajtótermékek (az elmúlt tizennégy év kevés eredményei közé tartozik, hogy vannak ilyenek, ha nem is sokan és nem is élnek könnyen az újságíróik).
Javaslat: minden kérdésükre őszintén válaszolni, akkor is, ha azok kellemetlenek. Megpróbálni olyan dolgokról beszélni, amik érdeklik az embereket és ezáltal a sajtót. Ha újabb támadás éri őket a hatalomtól (lásd: Népszabadság, Index, 24.hu, egyedi esetek, mint a kalocsai rendőri támadás stb.), harcolni a védelmükért, és ha szükséges, megpróbálni tömegeket megmozgatni a védelmükben.
3) Ellenzéki pártsajtó: az ellenzéki pártok által létrehozott/irányított/finanszírozott sajtó (van/volt néhány ilyen, ha nem is sikeres).
Javaslat: a gondolatát is kerülni, nem is érdemes ilyenről ábrándozni. Egyrészt, amíg az első pont javaslatát nem sikerül elérni, teljesen reménytelen versenyezni a propagandagépezettel. Másrészt aki ilyet akar magának, az óhatatlanul azt a látszatot kelti, hogy nem megdönteni akarja a rendszert, csak irigyli azt.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. június 25-én.