„Magyarország 500 ágyas onkológiai kórházat épít Vietnamban” – jelentette be maga a miniszterelnök még 2017-ben. tavaly nyáron készült képeken ez a „kórház” látható, befejezetlen állapotban, amint éppen visszahódítja a természet.

Nem olyan régen kérdeztem rá a Külügynél a híres (most már hírhedt) projektre, és azt a választ kaptam, hogy a vietnami fél elállt a szerződéstől, visszafizette a magyar „segélyhitelt” és inkább megcsinálja saját forrásból a beruházást. Nos, finoman fogalmazva a minisztérium nem bontotta ki az igazság minden részletét…

A korábbi posztomnak köszönhetően eljutott hozzám egy vietnami, angol nyelvű újság cikke, amelyből nem csak az derül ki, hogy az építkezés torzóban maradt, de részletek is kiderülnek arról, hogy miért történt ez.

A kórházat egy konzorcium építette (volna), amelynek vezetője a VMD Kórházi Technológiai Zrt. volt. Egy, az építkezésen dolgozó forrástól úgy tudom, hogy mindenből a legolcsóbbat akarták beszerezni, és a vietnami cikk is azt írja: a VMD folyamatosan spórolni, változtatni akart az orvosi eszközök és építőanyagok terén, ami végül ellehetetlenítette az egész projektet. A vietnámiak ugye tisztában voltak vele, hogy az onkológiai kórházat nem ajándékba kapták volna, hanem csak hitelt adott a magyar Eximbank, amit aztán vissza kell fizetniük. Akkor pedig jogosan várták el, hogy ne bóvlit kapjanak a pénzükért. (Emellett amúgy a cikk szerint így nem lehetett tartani azt a szerződéses kitételt sem, hogy ötven százalékban magyar eredetű legyen minden beépített termék.)

A cég nevét olvasva szólni kezdett a vészcsengő a fejemben: én ezt a céget ismerem régről! A VMD is benne volt abban, az OLAF által is csalásnak talált üzletben, amelynek keretében az állam 9 milliárd forint EU-s támogatásból vásárolt CT-ket és röntgengépeket – csak nem a gyártóktól, hanem közvetítő cégektől, amelyek durván túlárazták azokat. Érdekes módon a magyar Versenyhivatal is egészen szépen felgöngyölítette ezt az ügyet, csak éppen a VMD-t hagyták ki a jelentésből.

Hogy ez miért történhetett, arra választ kapunk, ha megnézzük, ki volt akkoriban ennek a cégnek a tulajdonosa és vezetője. Az a Maróth Gáspár, aki büntetés helyett aztán hadiipari kormánybiztos, majd államtitkár lett, legújabban pedig a Rheinmetall AG-nél tölti be a „kelet-európai koordinációs vezető” posztját, bármit is jelentsen ez. Persze, amikor a nagy vietnami üzlet elindult, papíron már nem volt benne a cégben, de erősen gyanús, hogy a hivatalos tulajdonos csak stróman. (Ha például a hivatalos tulajdonos lakcímét megnézzük, egy rozzant oroszlányi családi házat látunk).

Ez a „kis” kudarc gyönyörű példa a nagy magyar keleti nyitásra: korrupt viszonyainkat és zűrös figuráinkat akarjuk exportálni. Ők aztán megpróbálják a létező leggagyibb dolgokat rásózni a partnerekre. De a vietnamiak sem hülyék, nem kértek ebből.

Kiegészítés

Sajnos ez nem vicc. A képen az látható, amint Tran Luu Quang vietnámi miniszterelnök-helyettes július 8-án egy kormánydelegációval együtt látogatást tesz a magyar szellemkórházban – mert ez lett az Orbán által hét éve bejelentett, Magyarország által Vietnámban épített „500 ágyas onkológiai kórházból”.

A látogatásról szóló újságcikk szerint Quang utasította a Can Tho-i Népi Bizottságot, hogy értékelje a helyzetet és oldja meg a fennálló problémákat. A Pénzügyminisztérium a Külügyminisztériummal és a bizottsággal együttműködve azt tervezi, hogy hamarosan minden kérdés megoldásáról tárgyal Magyarországgal.

A szerző Facebook-bejegyzései 2024, november 2-án.