Andreas Rüesch: Jelentés Genfből – a Neue Zürcher Zeitung cikke az Újnépszabadságban.
Oroszország és az Egyesült Államok elnöke a genfi Villa La Grange-ban folytatott megbeszéléseik során számos vitás kérdést vetnek fel, de egy kérdés különösen égető az amerikaiak számára: az Oroszországból érkező kibertámadások fenyegetése. A genfi csúcstalálkozót megelőzően Joe Biden elnök és kísérete minden másnál gyakrabban említette ezt a problémát. Biden hétfő este, a brüsszeli NATO-csúcstalálkozó befejezésekor bejelentette, hogy egyértelmű figyelmeztetést intéz Putyinhoz, a Kreml vezetőjéhez. Ha Putyin nem fogadja el az együttműködésre vonatkozó ajánlatot, és továbbra is úgy viselkedik, ahogy eddig tette, akkor Amerika vissza fog fizetni neki. Mégpedig ugyanazzal a fizetőeszközzel, amit az oroszok használnak.
Linda Thomas-Greenfield, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete egy kicsit konkrétabb volt. Biden világossá fogja tenni az oroszok számára, hogy nem hagyhatják, hogy kiberterroristák és bűnözők működjenek az országukból anélkül, hogy felelősségre vonnák őket – mondta a diplomata egy interjúban. Az Egyesült Államok így akarja megállítani a Kreml egyik kedvenc játékát: Amikor hackertámadások után a nyomok Oroszországhoz vezetnek, Moszkva elutasít minden felelősséget. Putyin néhány nappal ezelőtt az NBC amerikai műsorszolgáltatónak nyilatkozva minden vádat teljesen alaptalannak minősített, mondván, hogy semmiféle bizonyíték nincs az orosz beavatkozásra. Az USA most egyelőre nem részletezett ellenintézkedésekkel fenyeget, s így akarja megakadályozni, hogy az orosz vezetés túlfeszítse a húrt.
Az elrettentés így a kibervédelem kulcsfogalmává vált, akárcsak egykor a nukleáris fegyverkezési verseny a hidegháború idején… És ellentétben számos korábbi amerikai-orosz csúcstalálkozóval, a hangsúly már nem a nukleáris rakéták egymás elleni bevetésén van, hanem azon van, hogy egyetértésre jussanak az egyre fontosabbá váló kibertérben. Az USA egyértelműen meg akar húzni bizonyos “vörös vonalakat”. Vagyis milyen támadások legyenek tabuk, és mely célpontok legyenek érinthetetlenek. Biden nem halogathatja tovább a kérdést, mert az utóbbi időben egyre több, egyre kifinomultabb támadás bizonyította az USA sebezhetőségét. Májusban az ország egyik legnagyobb üzemanyag-vezetékének ideiglenesen fel kellett függesztenie működését, miután az üzemeltető vállalat hackerek zsaroló-támadásának. áldozatává vált. Júniusban egy hasonló támadás az amerikai húsfeldolgozó kapacitás közel negyedét tette tönkre. Tavaly már a kórházak és más kritikus infrastruktúrák is érintettek voltak. Különös feltűnést keltett az úgynevezett Solarwinds-támadás, amelynek során hackerek fél tucat amerikai minisztérium e-mail rendszerébe tudtak behatolni.
Az USA mindezekben az esetekben orosz akciókat feltételez, akár állami hírszerző ügynökségek, mint a Solarwinds esetében, akár állami támogatással vagy akár bátorítással működő bűnözői csoportok által elkövetett támadásokról van szó. Egyes szakértők aggódnak amiatt, hogy a tavalyi támadáshullám a Nemzeti Nukleáris Biztonsági Hatóságot (National Nuclear Security Administration) is érintette, amely az amerikai atombombák őrzéséért felelős ügynökség. Nem világos, hogy a hackerek mennyire hatoltak be a rendszerébe. Washingtonban azonban megérett a vágy egy olyan megállapodásra, amelynek értelmében az olyan területek, mint a létfontosságú infrastruktúra és a nukleáris arzenálok szent és sérthetetlenek lennének, és támadási tilalom alá esnének.
De az ebbe az irányba vezető út rendkívül nehéz. Először is, a hagyományos katonai műveletekkel ellentétben a hackertámadásokat könnyű letagadni, eredetük csak hosszas nyomozás után állapítható meg. Másodszor, a szabotázsszándékú támadások és a “törvényes” kémkedés célját szolgáló támadások közötti határvonal képlékeny. Ha egy rendszert egyszer már feltörtek és kikémleltek, szükség esetén vissza lehet térni oda, és válság esetén meg lehet bénítani.
Harmadszor, a hatékony ellenőrzési intézkedések szinte lehetetlenek. Az amerikai-orosz nukleáris fegyverzetellenőrzési megállapodások erőssége az volt, hogy nagy hangsúlyt fektettek az ellenőrzésre, azaz a leszerelési kötelezettségvállalások betartásának ellenőrzésére. De míg a jól ismert katonai bázisokon lehetséges a nukleáris robbanófejeket megszámolni, és a rakétagyárakat rendszeresen ellenőrizni, a kibertérben a terep zavaros. Túl sok olyan szereplő van, aki rejtőzködve és egyszerű eszközökkel tud cselekedni és kárt okozni.
Bidennek ezért a lehető leghitelesebben kell megmutatnia orosz kollégájának Genfben, hogy az Egyesült Államok nem fog habozni, ha szükséges, keményen megtorolja a kibertámadásokat. Az USA világossá tette, hogy aszimmetrikusan is reagálni akar, azaz nem egyszerűen tükörakciókkal a kibertérben. Keményebb gazdasági szankciók is elképzelhetők. A Biden elődje, Donald Trump alatt kidolgozott nukleáris doktrína azt sugallja, hogy az Egyesült Államok még az atombombák alkalmazásának jogát is fenntartaná megtorlásként egy teljesen pusztító kibertámadás esetén.
A NATO is egyre komolyabban veszi a fenyegetést. Hétfői csúcstalálkozójukon a tagállamok elfogadták az új kibervédelmi politika körvonalait. Az állam- és kormányfők különösen az orosz kormányt ostorozták, amiért szemet hunyt a kiberbűnözők országukban folytatott tevékenysége felett. Egy új NATO-parancsnokság, a Cyberspace Operations Centre (Kibertér-műveleti Központ) felállítása folyamatban van, és nemrégiben részben működőképessé vált.
A genfi csúcstalálkozón korlátozott az esélye annak, hogy áttörést érjenek el a kibertér kérdésében. Ezt maga Biden is elismerte vasárnap az Egyesült Királyságban újságírói kérdésre válaszolva. Nincs garancia arra, hogy bárki viselkedését meg lehet változtatni – mondta. “Az autokratáknak óriási hatalmuk van, és nem kell felelniük a nyilvánosságnak.” Ezért könnyen lehet, hogy egy amerikai büntetőintézkedés nem fogja visszatartani Putyint a tetteitől. Az elnök fájdalmas tapasztalatból beszél: két hónappal ezelőtt szankciókat rendelt el az orosz hírszerzésnek az amerikai struktúrák és technológiai vállalatok ellen intézett úgynevezett Solarwinds támadásának megtorlásaként. A remélt hatás elmaradt. Éppen ellenkezőleg, a feltételezett orosz hackerek által elkövetett legutóbbi szabotázsakciók a kiberháború fokozódására utalnak.
nzz.ch
Címkép: A tárgyalóasztalnál (Neue Zürcher Zeitung)
Forrás: Újnépszabadság
A szerkesztő megjegyzése
„Egy új NATO-parancsnokság, a Cyberspace Operations Centre (Kibertér-műveleti Központ) felállítása folyamatban van, és nemrégiben részben működőképessé vált.” Olvassuk az NZZ cikkében. Radikális fejlemény – szemünk előtt történnek hatalmas horderejű dolgok.
Egyetlen dolgot tegyük hozzá. Amint a NATO főtitkár-helyettese, Mircea Geoana egy tegnapi részletes tévéinterjúban értésre adta, ennek az új kibertér-műveleti központnak ő lesz az irányítója. Lásd (talán nem felesleges) témába vágó jegyzetünket: Gyorskomment 22. Mit képzel a NATO?
