A Napló május 2-án közli a Frankfurter Rundschau cikkének ismertetését, címe: Habsburg Ottó már húsz éve óvott Putyin háborújától, és Hitlerhez hasonlította.
„Természetesen a kommunizmus nem tér vissza abban a formában, ahogy Sztálin alatt ismertük. Viszont ismét felbukkan a nemzeti szocializmus, csak a putyini változatban, tehát más lesz, mint a hitleri időkben. Hiszen már amikor hivatalba lépett, egyértelművé tette, hogy világhatalmi álmokat dédelget. A Nyugat azonban átsiklott efölött és azt hitte, hogy a hidegháború után békében és biztonságban él.” – idéz Szelestey Lajos a cikkből. Majd: „Putyin hidegen számító bürokrata és technokrata. A KGB embere, tessék megnézni, milyen mértékben visszasztálinizálta az országot. Ott – tette hozzá egy előadásban – rendőrállami mentalitás uralkodik. Az irányítást Putyin és titkosszolgálati barátai tartják kezükben”.
Habsburg Ottó 2003-ban (Bregenz) és 2005-ben (Wolfurt) két előadásában is foglalkozott Vlagyimir Putyinnal, akire – akinek a terveire – véleménye szerint a Nyugat nem fordított kellő figyelmet.
Az agg politikusnak az előadásmódja is lenyűgöző (kilencvenegy-, illetve kilencvenhároméves volt!), ennél is fontosabb azonban, hogy mennyire tisztán látta a helyzetet, mennyire igazolódott alig két évtized múlva figyelmeztetésének a jogossága.
*
Habsburg Ottó (Reichenau an der Rax, 1912. november 20. – Pöcking, 2011. július 4., teljes nevén Franz Joseph Otto Robert Maria Anton Karl Max Heinrich Sixtus Xavier Felix Renatus Ludwig Gaetan Pius Ignatius von Habsburg-Lothringen, politikus, közíró, az Európai Parlament volt tagja, a Páneurópai Piknik egyik kezdeményezője, az Adenauer–Schuman–De Gasperi-féle Európa-eszménynek a képviselője és szorgalmazója. Az utolsó Habsburg-trónörökös. A 20. század első felében az uralkodóházat detronizálták, Ottó évtizedekig igényt formált a trónra, 1961-ben azonban lemondott osztrák trónöröklési jogáról, hogy Ausztriába beléphessen, aminek ez volt a feltétele. Apja halála után Magyarországon II. Ottó örökös király néven ismerték el őt a legitimisták. (Wikipédia)
