Ross Babbage
Egy nagy háború az Indo-csendes-óceáni térségben valószínűleg most valószínűbb, mint a második világháború óta bármikor. A legvalószínűbb szikra Tajvan kínai megszállása volna. Hszi Csin-ping kínai elnök azt mondta, hogy “el kell érni” Tajvan egyesítését a szárazföldi Kínával. Az ő kommunista párti rendszere eléggé megerősödött – katonailag, gazdaságilag és iparilag – ahhoz, hogy elfoglalja Tajvant, és közvetlenül kihívja az Egyesült Államokat a regionális fölényért.
Az Egyesült Államoknak létfontosságú stratégiai érdekei forognak kockán. Egy sikeres kínai invázió Tajvanon lyukat ütne az amerikai és a szövetségesek védelmi láncán a térségben, ami komolyan aláásná Amerika stratégiai pozícióját a Csendes-óceán nyugati részén, és valószínűleg elvágná az Egyesült Államok hozzáférését a Tajvanon gyártott világelső félvezetőkhöz és más kritikus fontosságú alkatrészekhez. Elnökként Joe Biden többször kijelentette, hogy megvédi Tajvant.
A washingtoni vezetőknek azonban azt is el kell kerülniük, hogy óvatlanul belegázoljanak egy Kínával vívott háborúba, mert az nem olyan lenne, mint amilyennel az amerikaiak valaha is szembesültek. Az amerikai polgárok hozzászoktak ahhoz, hogy a hadseregüket otthonuktól távol harcolni küldik. Kína azonban másfajta ellenség – olyan katonai, gazdasági és technológiai hatalom, amely képes arra, hogy háborút vívjon az amerikai hazában.
Pályafutásom során stratégiai elemzőként és védelmi tervezőként – többek között az ausztrál védelmi minisztériumban – évtizedeken át tanulmányoztam, hogyan kezdődhetne egy háború, hogyan játszódna le, és milyen katonai és nem katonai műveletekre készül Kína. Meggyőződésem, hogy az Egyesült Államok előtt álló kihívások komolyak, és polgárainak jobban tudatában kell lenniük ezeknek.
A katonai forgatókönyv önmagában is ijesztő: Kína valószínűleg villámgyors légi, tengeri és kibertámadást indítana, hogy órákon belül átvegye az ellenőrzést Tajvan kulcsfontosságú stratégiai célpontjai felett, mielőtt az Egyesült Államok és szövetségesei beavatkozhatnának. Tajvan valamivel nagyobb, mint Maryland állam; ha felidézzük, hogy 2021-ben Afganisztán és Kabul milyen gyorsan esett el a tálibok kezére, akkor kezdjük felfogni, hogy Tajvan elfoglalása viszonylag gyorsan megtörténhet. Kína több mint 1350 ballisztikus és cirkálórakétával is rendelkezik, amelyek készen állnak arra, hogy csapást mérjenek az amerikai és szövetséges erőkre Japánban, Dél-Koreában, a Fülöp-szigeteken és az amerikaiak által tartott területeken a Csendes-óceán nyugati részén. Aztán ott van az a puszta nehézség, amellyel az Egyesült Államoknak szembe kell néznie, hogy több ezer mérfölddel a Csendes-óceánon keresztül háborút vívjon egy olyan ellenféllel szemben, amely a világ legnagyobb haditengerészetével és Ázsia legnagyobb légierőjével rendelkezik.
Ennek ellenére az amerikai katonai tervezők inkább hagyományos háborút szeretnének vívni. A kínaiak azonban felkészültek egy sokkal szélesebb körű hadviselésre, amely mélyen benyúlna az amerikai társadalomba.
Az elmúlt évtizedben Kína egyre inkább úgy tekintett az Egyesült Államokra, mint amely politikai és társadalmi válságokba keveredett. Xi úr, aki szereti azt mondani, hogy “a Kelet felemelkedik, míg a Nyugat hanyatlik”, nyilvánvalóan úgy érzi, hogy Amerika legnagyobb gyengesége a hazai fronton van. És úgy vélem, készen áll arra, hogy ezt kihasználja egy többoldalú kampánnyal, hogy megossza az amerikaiakat, aláássa és kimerítse az elhúzódó konfliktusra való hajlandóságukat – amit a kínai hadsereg az ellenséges dezintegrációjának nevez.
Az elmúlt két évtizedben Kína félelmetes politikai hadviselési és kiberhadviselési képességeket épített ki, amelyek célja az Egyesült Államok és a szövetséges kormányok, médiaszervezetek, vállalkozások és a civil társadalom behatolása, manipulálása és megzavarása. Ha kitörne a háború, Kína várhatóan mindezt a kommunikáció megzavarására, valamint álhírek és egyéb dezinformációk terjesztésére fogja felhasználni. A cél a zűrzavar, a megosztottság és a bizalmatlanság elősegítése, valamint a döntéshozatal akadályozása lenne. Kína mindezt a műholdak vagy a kapcsolódó infrastruktúra elleni elektronikus és valószínűleg fizikai támadásokkal is súlyosbíthatná.
Ezeket a műveleteket valószínűleg kibertámadások kísérnék, hogy megzavarják az áram-, gáz-, víz-, közlekedési, egészségügyi és egyéb közszolgáltatásokat. Kína már bizonyította képességeit, többek között Tajvanon, ahol dezinformációs kampányokat folytatott, valamint az Egyesült Államokban történt súlyos hacker-incidensek során. Xi úr “varázsfegyverként” emlegette Kína politikai hadviselési képességeit.
Kína az ellátási láncokban és a hajózásban való dominanciáját is fegyverként használhatja. Az amerikaiakra gyakorolt hatás mélyreható lenne.
Az Egyesült Államok gazdasága nagymértékben függ a kínai erőforrásoktól és feldolgozott termékektől, köztük számos katonai alkalmazású terméktől, és az amerikai fogyasztók az elektronikai cikkektől kezdve a bútorokon át a cipőkig mindenben a mérsékelt árú kínai importra támaszkodnak. Ezeknek az áruknak a nagy részét hajókon szállítják a kínai kereskedelmi érdekeltségek által egyre inkább ellenőrzött tengeri útvonalakon, amelyek végső soron a kínai pártállamnak tartoznak felelősséggel. Egy háború leállítaná ezt a kereskedelmet (valamint az amerikai és szövetségesek Kínába irányuló szállítmányait).
Számos termék amerikai készletei hamarosan elfogyhatnak, ami a vállalkozások széles körét megbéníthatja. A kereskedelem helyreállítása hónapokig is eltarthat, és egyes termékek vészhelyzeti adagolására lenne szükség. Az infláció és a munkanélküliség megugrana, különösen abban az időszakban, amikor a gazdaságot átállítják a háborús erőfeszítésekre, ami magában foglalhatja, hogy egyes autógyártók repülőgépek gyártására térnek át, vagy az élelmiszerfeldolgozó vállalatok átállnak a kiemelt gyógyszerek gyártására. Az Egyesült Államok és más országok tőzsdéi a hatalmas gazdasági bizonytalanságok miatt átmenetileg leállíthatják a kereskedést.
Az Egyesült Államok kénytelen lehet szembesülni azzal a megdöbbentő felismeréssel, hogy a II. világháborúhoz hasonló győzelmekhez hozzájáruló ipari izomzat – Franklin Roosevelt elnök elképzelése szerint Amerika “a demokrácia arzenálja” – elsorvadt, és Kína felülmúlta.
Kína ma már számos mércével mérve a domináns globális ipari hatalom. Az Egyesült Államok feldolgozóipari termelése 2004-ben több mint kétszerese volt Kína termelésének; 2021-ben Kína termelése kétszerese volt az Egyesült Államokénak. Kína több hajót, acélt és okostelefont gyárt, mint bármely más ország, és világelső a vegyi anyagok, fémek, nehézipari berendezések és elektronika – a hadiipari gazdaság alapvető építőköveinek – előállításában.
Kritikus, hogy az Egyesült Államok már nem képes megelőzni Kínát a fejlett fegyverek és más, egy háborúban szükséges ellátmányok terén, amit a jelenlegi ukrajnai háború is világossá tett. A Kijevnek nyújtott katonai felszerelések kimerítették az amerikai készleteket néhány kulcsfontosságú katonai rendszerből. Ezek újjáépítése évekbe telhet. Az ukrajnai háború azonban viszonylag kis léptékű ahhoz képest, amit egy nagyobb háború valószínűsíthetően az Indo-csendes-óceáni térségben támasztana.
Mit kell tehát tenni?
A katonai fronton az Egyesült Államoknak fel kell gyorsítania a már folyamatban lévő programokat, amelyek célja az amerikai erők megerősítése és szétszórása a Csendes-óceán nyugati részén, hogy kevésbé legyenek sebezhetőek Kína támadásaival szemben. Otthon pedig összehangolt erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy jobban megvédjük az amerikai hagyományos és közösségi médiát a kínai dezinformációval szemben. Egyes kritikus áruk és szolgáltatások ellátási láncait át kell alakítani, hogy a termelést az Egyesült Államokba vagy a szövetséges nemzetekbe helyezzék át, és az Egyesült Államoknak hosszabb távú stratégiai törekvést kell folytatnia a globális gyártás terén való dominanciájának helyreállítására.
A háború elkerülésének legjobb eszköze, ha az ilyen gyengeségekkel foglalkozva erősebb elrettentő erőt építünk ki. Ehhez azonban időre van szükség. Addig is fontos, hogy Washington elkerülje a provokációkat és civilizált párbeszédet folytasson Pekinggel.
Az Egyesült Államok felett ebben a hónapban elsodródott magaslégballont sok amerikai az amerikai szuverenitás megdöbbentő kínai megsértésének tekintette. Ez azonban gyerekjátéknak bizonyulhat ahhoz képest, hogy Kína egy háborúban milyen pusztítást tudna végezni az amerikai hazán.
Ross Babbage a washingtoni Center for Strategic and Budgetary Assessments nem rezidens vezető munkatársa és az ausztráliai Canberrában működő Strategic Forum vezérigazgatója. Számos ausztrál kormányzati ügynökségnél dolgozott, és több ausztrál védelmi miniszter vezető tanácsadója volt.
Címkép: Ricardo Tomas
Forrás: Újnépszabadság
