Sérti-e a Pride a propagandatörvényt? Lehet-e meleg valaki attól, hogy népszerűsítik? Miért nem táncol mindenki bőrtangában a Pride-on? Mi az a szexuális propaganda? Ezekről beszélget a Pride két szóvivőjével, Majercsik Johannával és Csikós Ádámmal a 24.hu neves szerkesztője-őjságírója, Kerner Zsolt.
Szükség van még Pride felvonulásra 2021-ben?
Majercsik Johanna: Ha Nyugat-Európában élnénk, akkor is azt mondanám, hogy igen, mert tudtommal nincs olyan ország a Földön, ahol teljes jogegyenlőség van. De ha Magyarországon az elmúlt másfél év jogfosztásait nézzük – kezdve a tavaly elfogadott, a név- és nemváltoztatást tiltó 33-as paragrafussal, azzal, hogy a múlt év végén lehetetlenné tették az egyedülállók és azonos nemű párok örökbefogadását, egészen a mostani propagandatörvényig –, ha csak arról beszélünk, hogy jogegyenlőség van-e, és azt határozzuk meg a Pride céljának, hogy jogegyenlőség legyen, akkor abszolút szükség van a felvonulásra. De a Pride nemcsak tüntetés és felvonulás, hanem egy örömünnep és egy fesztivál, ahol filmvetítések, kiállítások, beszélgetések vannak. Szerintem erre addig lesz szükség, amíg a közösségnek van rá igénye.
Csikós Ádám: Részünkről nagyon fontos szempont, hogy ennek fontos közösségszervező ereje van. Vannak csoportok, amik csak azért állnak össze, hogy megszervezzenek egy eseményt, és előrevigyék a saját ügyüket. Nekik nagy láthatóságot ad a felvonulás.
Elhangzott az, hogy ez egy örömünnep. Ha megnézzük, milyen a Pride a nyugati országokban, akkor ott valóban örömünnepnek néz ki. Nálunk inkább küzdelemnek, tüntetésnek tűnik. Melyik ebből a fontosabb, a harc vagy az ünneplés?
CSÁ: A felvonulás alapvetően egy tüntetés, még a bejelentése is ilyen formában történik meg.
MJ: A felvonulás után elhangzó beszédeknek is tüntetésjellege van. De valójában az egész egy nagy mix, nagyon sok olyan LMBTQ-ember van, akiknek ez az egyetlen nap az évben, amikor szabadon megfoghatják az azonos nemű partnerük kezét, vagy szabadon megélhetik a nemüket.
CSÁ: Minden tüntetésre személyes motivációkkal mennek el az emberek, ez itt is így van. Jönnek külföldről, ahol ez a felvonulás inkább buli, ők ezt a hangulatot hozzák magukkal. Akik pedig itt élnek Magyarországon, azok talán rosszabb hangulatban látogatnak ki, mint külföldön.
Az elmúlt évek Pride felvonulásai alapján azt azért kimondhatjuk, hogy elég nagy a résztvevők átfedése bármelyik más kormányellenes tüntetéssel. Vannak persze különbségek, de sokan, akik minden más tüntetésre kimennek, ide is ki fognak. Elveszi ez azoktól a Pride-ot, akikért lennie kellene?
MJ: Ha valaki azért jön el, hogy tüntessen a kormány ellen, attól azért szerintem a céllal még egyetérthet. A felvonulás erejét is adja, hogy van olyan év, amikor ez a legnagyobb utcai demonstráció az országban.
CSÁ: Bárkit szeretettel látunk, aki egyetért a felvonulás szellemiségével. Bármilyen formájáért küzd valaki az egyenlőségnek, az nem választható el a többitől. Sem a zöldmozgalmak, sem a női jogokért kiálló emberek nem választhatóak el tőlünk tisztán, mindig ott leszünk mások kiállásainál.
A magyar Pride-felvonulás külsőre jóval konzervatívabb, mint bármelyik nyugati Pride. Ha ott megnézzük az embereket, alapvetően máshogy néznek ki, mint egy átlagos tüntetésen, nálunk ezt kevésbé lehet elmondani. Szándékos válasz ez azokra a támadásokra, amelyek szerint minden Pride-felvonuló rózsaszín tangában táncol?
MJ: Mégis mindig ezt kapjuk meg, igen. Valóban konzervatívabb a magyar közönség, nekünk erre behatásunk nincs. Mindenki úgy jön el a felvonulásra, ahogy jól érzi magát. De én is észrevettem, hogy mintha kevesebbett vállalnánk, pedig olyan közegben vagyunk, rendőrök által biztosítva, ahol nem érheti őket bántódás.
Biztonságosabb környezetben vannak, mintha itt az utcán sétálnának, vagy kiraknának egy szivárványos zászlót a saját lakásuk ablakába.
De ha amúgy is azt kapja meg a felvonulás, hogy bőrtangában táncolnak emberek, miközben nem, akkor megéri visszafogottabbnak lenni? Miért ne táncolhatna akkor tényleg mindenki bőrtangában?
MJ: Van egy csomó konzervatív LMBTQ-ember, akár konzervatív, jobboldali emberek is, akik sem a saját hétköznapjaikban, sem egy bulira nem öltöznek így fel. Én mondjuk lehet, hogy jobban felöltözöm, de ez az emberek habitusából is adódik, és Magyarország valószínűleg konzervatívabb ízlésű ország.
CSÁ: Persze az is lehet, hogy pont azért nem érünk el feltűnőbb külsővel megjelenő embereket, ahogy mi az egész Pride-ot kommunikáljuk.
Attól, hogy kicsit konzervatívabb a Pride, lehet, hogy pont azok nem mennek el, akik szeretnének kevésbé konzervatívan felöltözni?
CSÁ: Ennek sokkal inkább van tüntetéshangulata, mert az emberek elmondják, hogy milyen jogfosztások érik őket, és lehet, hogy akik inkább bulizni szeretnének menni, azt mondják, hogy ez őket kevésbé érdekli.
Itt vissza is térünk az elejére. Jó az, ha azok, akik ünnepelve szeretnék megmutatni a saját másságukat nem mennek el, mert politikai tüntetésnek tartják?
MJ: Budapesten egy Pride felvonulás van, így lehetetlen mindenki igényének megfelelni. Ilyen időben, mint ami most van, el kell hangoznia a politikai beszédeknek, de teret kell azért adni a bulizásnak is. Ezért van az, hogy a teherautókon szól a zene, végig lehet táncolni a felvonulást, és a beszédeket sem kötelező végighallgatni. Ha viszont valaki akarja, akkor végig tudja, és kijöhet transzparenssel is.
Azt mondták, hogy a Pride az a hely, ahol mindenki megfoghatja a párja kezét, mert biztonságban érezheti magát. Így van ez még? Bíznak abban, hogy a rendőrség meg fogja védeni önöket, miközben a magyar kormány homofób politikát folytat?
CSÁ: Abszolút. A rendőrség úgy védi a felvonulást, ahogy az előző években is védte. Minden olyan ponton, ahol ellentüntetést jelentettek be, ott a rendőrség magas kordonnal zárja el őket.
MJ: Idén azért nagyobb külföldi delegáció érkezik, sok újságíró és politikus, nem lenne érdeke a kormánynak, hogy bármilyen atrocitás történjen, mert rosszul jönnének ki belőle. Mi arra számítunk, hogy sokkal nagyobb védelem alatt lesz a Pride, és az is elképzelhető, hogy sokkal többen fognak eleve kijönni, mert nagyon nagy a felháborodás. Az ellentüntetők száma egyébként soha nem növekszik, ugyanarról a 20-30 emberről beszélünk, szinte már névről ismerjük őket. Lehet, hogy ők most kicsivel többen lettek, de az is lehet, hogy most sokkal aktívabbak lesznek a támogatóink, és azok az emberek is kijönnek, akik eddig otthon maradtak, de alapvetően egyetértettek velünk.
CSÁ: Szerintem hatalmas arcvesztés lenne a kormánynak, ha most történne valami. Most kötelezettségszegési eljárást indított az EU Magyarországgal szemben, ezért nem történhet meg bármi.
És ha nem a fizikai támadások fenyegetéséről beszélünk? Van egy másik félelem is, hogy ha lefotóznak, miközben a barátod vagy barátnőd kezét fogod, később hátrány érhet. Menniyre létező félelem ez most?
MJ: Azoknak a száma is emelkedett, akik félnek. A társadalomban és a szűkebb LMBTQ-közösségben is kétirányú érzéseket vált ki az, ami most van. Az egyik az, hogy felháborodik, elege van és tenni akar. A másik pedig, hogy nagyon megijed, és még inkább visszavonul a csigaházába. És persze, az egyéni félelmet meg lehet érteni. Ha valaki attól fél, hogy megfogja a párja kezét, és másnap kirúgják a munkahelyéről – hiszen nem mindenki olyan szerencsés, hogy a munkahelyén felvállalhatja magát –, akkor azzal a félelemmel nem lehet mást kezdeni, csak elfogadni. Ha viszont valaki megteheti, hogy kiáll, az tök jó, mert minél nagyobb a támogatottság, annál jobb. Ha most minden ablakban szivárványos zászlót látnánk, akkor nyilvánvalóan nem kopogtatnának az összes lakás ajtaján. Így lehet ezt normalizálni. De elég megnézni, mi volt tavaly az önkormányzati épületekkel, amikor Novák Előd végigmaratonozta az egész várost – idén meg nem történt semmi.
CSÁ: Mi arra biztatunk mindenkit, hogy próbálja meg a félelmet cselekvésbe átfordítani. Szerintünk akkor változhat bármi, ha mi állunk ki a saját érdekeinkért, mert nálunk senki nem tudja jobban, hogy mi történik. A félelem és a szorongás már egyénileg sem jó megoldás, mert ha valaki bezárkózik, akkor ugyanúgy rosszul fogja érezni magát, a közösségben pedig hatalmas erő van.
Van olyan, hogy szexuális propaganda?
MJ: Valahogy úgy szól a törvény, hogy népszerűsíteni és megjeleníteni.
Népszerűsítés az lenne, ha elhangozna egy reklámban, hogy hú, nagyon jó ám leszbikus nőnek lenni, gyere te is, tartozz közénk. Ilyen nincs, ilyet még senki nem látott.
De az állítás, hogy leszbikus nőnek lenni menő, létezik, nem? Nem pont arról szól a legtöbb másság mellett kiálló kampány, hogy másnak és különlegesnek lenni jó és menő, ezért te is felvállalhatod?
MJ: Szerintem, ha valaki más és különleges akar lenni, akkor inkább felvesz egy szubkultúrát, mert annak nincsenek olyan veszélyei, hogy kirekesztik érte a társadalomból, vagy konfliktusai lesznek a szüleivel. De ott van a törvényben az is, hogy a homoszexualitás megjelenítése is tilos. Mit kezdünk azokkal a Netflix-sorozatokkal, amelyeknek az egyik szereplője transz vagy meleg? Volt nemrég egy Magyar Nemzet-cikk, ami sokkal több ilyen sorozatot mutatott be, mint amennyit én láttam. Ha van propaganda, akkor az az volt.
CSÁ: Onnan érdemes ezt megközelíteni, hogy vannak a konverziós terápiák, amelyek megpróbálják megváltoztatni az emberek szexuális irányultságát. Ezeket több országban be is tiltották, mert sosem voltak sikeresek. Általában, ahol bejelentik, hogy valakinél ezt sikerült megváltoztatni, tíz év múlva kiderül, hogy mégsem, és mekkora károkat okozott benne. Ez azt mutatja meg, hogy ezek nem olyan dolgok, amiket meg lehet változtatni.
Azért nem létezik a homoszexualitás népszerűsítése, mert a homoszexualitást nem lehet választani?
MJ: Ha menő lenne leszbikus nőnek lenni, akkor sem tudnák a heteroszexuális nők a leszbikusságot választani, mert nem tudod megváltoztatni a vonzódásodat, ami legmélyebben benned van. Ha menő lenne transznemű férfinak lenni, akkor sem tudnék az lenni, mert nem érzem belül, hogy az lennék.
CSÁ: Amiről most népszavazást hirdettek, a nemi megerősítő műtétek, az 18 év alatt például sosem volt elérhető, sőt szinte most is elérhetetlen azok számára, akiknek erre szüksége van. Nincs és nem is volt erre soha támogatás, ezek nagyon sok pénzbe kerülnek. Ahhoz, hogy valakinek ilyen műtétei lehessenek, szakvéleményeket kellett beszerezni, hivatalos iratcserén átesni, amit a kormány már betiltott. Olyan dologgal szítják a gyűlöletet, ami alaptalan.
Igény sem lenne rá? A kormány látványosan azt mondja, hogy van igény a fiatalok nemváltoztatására, és van szándék is, ami ezt az igényt kiszolgálná.
CSÁ: Külföldi országokban erre olyan gyakorlatok vannak, hogy mondjuk 16 éves kortól engedélyeznek hormonblokkolót. Van olyan, hogy még azt sem. A legtöbb helyen ezt 18 év alatt egyáltalán nem engedik, legfeljebb a hivatalos iratcserét. A valóság meg sem közelíti azt, ahogy ezt beállítják.
Menjünk át egy másik sztereotípiára. A Pride legtöbb kritikusa azt mondja, hogy semmi bajuk a melegekkel, ha a négy fal között csinálják. Miért kell kivinni a szexualitást az utcára?
MJ: Az a kérdés, hogy mit viszünk ki.
A négy fal között éljük a szexuális életünket. A szexuális orientációnk viszont akkor is az utcán van, amikor megfogjuk a párunk kezét. Amikor a heteroszexuális párok házasodnak, az is a négy falon kívül van. A moziban elcsattanó csók, az egymásra nézés a buszon, az mind a szexualitás megnyilvánulása. Érdekes kérdés, hogy minek kellene a négy fal között maradni.
Általában, akik ezt mondják, azt is mondják, hogy jogegyenlőség van. Ha ez így lenne, nem lenne baj abból, hogy egy meleg pár megfogja egymás kezét az utcán. Nem többet akarnak az LMBTQ-emberek, hanem ugyanazt, ami mindenki másnak jár.
Elfogadóbb lett a magyar társadalom az LMBTQ-emberekkel szemben?
MJ: A kutatások azt mutatják, hogy Budapesten és a nagyobb városokban igen. Többen támogatják azt, hogy az azonos nemű párok is gyereket nevelhessenek, mint korábban. Az is biztos, hogy radikalizálódott a két vélemény. Aki ezt eddig is ellenezte, az most felhatalmazva érzi magát, hogy még határozottabban kimondja. A propagandatörvény nem hatalmaz fel téged arra, hogy beverd az ajtaját annak, akinél szivárványos zászlót láttál, az emberek mégis látványosan felhatalmazva érzik magukat arra, hogy önhatalmúlag ítélkezzenek. Már azért is megverhetnek valakit, mert szivárványos karkötő van a karján, pedig ez a törvény ilyet nem mond. Bár persze ki tudja, mit jelent a homoszexualitás megjelenítése.
És a Pride mondjuk kimeríti a homoszexualitás megjelenítését vagy népszerűsítését?
MJ: A megjelenítést biztos. Viccelve mondom természetesen, de még az is lehet, hogy eszerint a Pride törvényellenes. Egyébként a közelében sem voltunk annak, hogy megakadályozzák a felvonulást.
CSÁ: Mi nem kaptunk semmilyen levelet senkitől, ha utólag ki is derül bármi arról, hogy jogsértést követtünk el, az olyan szempontból is érdekes lesz, hogy sok nagykövetségnek lesznek ott képviselői, és Karácsony Gergely is beszédet mond.
Számít a külföldi segítség, vagy akár az, hogy az EU kötelezettségszegési eljárást indított a törvény miatt, amit korábban említettetek? Alapvetően unióval foglalkozó újságíróként én például elégtelen válasznak tartom bármire.
CSÁ: Még mindig sokkal nagyobb lépés, mint amit az elmúlt egy-két évben tettek. Eddig az volt, hogy csináltak egy képet és kiadtak egy közleményt. Ehhez képest ez egy konkrét tett.
Ebből a szempontból mennyire elégedettek a magyar ellenzék reakciójával?
MJ: Azt láttuk, hogy nagyon csöndben voltak a törvény elfogadása után. Ez nyilván azért is van, mert őket is megosztja ez az egész. Természetesen sokkal nagyobb támogatást várnánk, de vannak olyan politikusok, akik támogatnak minket. Karácsony Gergely és Szél Bernadett is felszólal a felvonulás után. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e LMBTQ-fejezet a közös programjukban, vagy hogy milyen változások lesznek egy esetleges kormányváltás után. Az nem elég, hogy évente egyszer kirakják az épületekre a szivárványos zászlót.
Mennyire fájt önöknek személyesen az, hogy a Jobbik megszavazta ezt a törvényt?
MJ: Személyesen kérdezte, ezért mondhatom, hogy nagyon nehéz szívvel szavaznék Jakab Péterre. Én a IX. kerületben lakom, ezért valószínűleg nem kell jobbikos egyéni jelöltre szavaznom, de vidéken biztosan lesz sok olyan körzet, ahol az LMBTQ-emberek, ha nem akarnak a Fideszre szavazni, a Jobbikra kell majd.
Ez mindenkire igaz, hiszen listán közösen indul a Jobbik a teljes ellenzékkel.
MJ: Ha én Jámbor Andrásra szavazhatok a kerületemben, az más, mintha egy jobbikos jelöltre kellene. Régebben mondtam olyat, hogy ha egy szavazólapon a Fidesz és a Jobbik lesz, akkor érvénytelenül fogok szavazni. Most már ezt nem így fogalmazom meg, de szomorú, hogy idáig jutottunk.
Jobb perspektíva egy olyan kormány, amelynek a Jobbik a része, mint a Fidesz?
MJ: Szerintem egészen biztos. Ennél rosszabb már csak az lenne, ha a Fidesz a Mi Hazánkkal kormányozna. Én remélem, hogy a Jobbik ultrakonzervatív nézeteit kordában lehet tartani. Látjuk, hogy milyen lejtmenet van itt 2010 óta, és hallottuk már sokszor, hogy már nem fog tovább radikalizálódni a Fidesz, de szerintem ez nem igaz.
