Bár Magyarország már a második fizetési felszólítást kapta, a 200 millió eurós bírságot továbbra sem hajlandó rendezni. A kormány a nyilvánosság előtt határozottan kitart amellett, hogy a büntetés jogtalan volt, ám a háttérben tárgyalásokat folytathat az Európai Bizottsággal. Eközben azonban az EU legfőbb szervei előtt tovább csökken az ország tekintélye.
„Az EU-ban egyre nagyobb türelmetlenség tapasztalható Magyarországgal szemben, mind politikai, mind technikai szinten” – mondja Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója annak kapcsán, hogy Magyarország a második felszólítás ellenére sem fizette ki az Európai Bizottság által kiszabott 200 millió eurós gigabírságot.
Mint ismeretes, a Bizottság július 16-án küldte el az első fizetési felszólítást, 45 napot adva Magyarországnak a pénz átutalására. A határidő múlt pénteken lejárt, de Magyarország nem teljesítette fizetési kötelezettséget. Ennek hatására a Bizottság hétfőn egy újabb felszólítást küldött, további 15 napos határidőt kiszabva. Ha a kormány nem fizet, a bírság naponta 1 millió euróval növekszik, és a végén levonható lesz a Magyarországnak járó uniós támogatásokból, csak az a kérdés, hogy pontosan melyikből. „A legkézenfekvőbb forgatókönyvnek az tűnik, hogy amennyiben Magyarország szeptember 17-ig nem törleszt, a bírságot a már odaítélt kohéziós forrásokból vagy az agrártámogatásokból fogják levonni” – vélekedik Martin József Péter.
Beárazta az EU a jogállamiság tiszteletben tartását, és ez nagyon sokba kerül – Napi egymillió eurós büntetést kell fizetnie Magyarországnak, és már közelít egy újabb hasonló ítélet.
A szakértő szerint mindennek megértéséhez érdemes kiindulni a kohéziós és a helyreállítási alapok (RFF: Helyreállítási és Újjáépítési Eszköz) közötti különbségből. Az úgynevezett RRF szabályai eltérnek ugyanis a kohéziós források transzfereitől: előbbieknél előlegfizetésekre és köztes kifizetésekre is lehetőség van, míg a helyreállítási alapnál csak utófizetés van. A Magyarországra érkező kohéziós és helyreállítási alapok ugyanakkor más-más célt szolgálnak és ennek megfelelően, eltérő forrásokból állnak össze. A kohéziós alapok az EU hosszú távú regionális fejlesztési politikájának részei, amelyek célja az uniós régiók közötti fejlettségi különbségek csökkentése, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítése. Magyarország, mint a kevésbé fejlett régiók közé tartozó tagállam, jelentős kohéziós forrásokat kap. A kohéziós politikán belül ugyanakkor több alap is működik: az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap és a Kohéziós Alap. Ez utóbbi a környezetvédelmi és közlekedési infrastruktúra fejlesztésére szolgál, egyébként csak a legszegényebb tagállamok számára érhető el, s Magyarország ezek közé tartozik.
A helyreállítási alapot az EU a Covid-19 világjárvány következtében beállt gazdasági válság kezelésére hozta létre, s része a 2020-ban elfogadott NextGenerationEU nevű helyreállítási csomagnak. Az egyszeri és ideiglenes RRF tehát elsősorban a pandémia utáni gazdasági helyreállítást, a jövőbeli válságokkal szembeni ellenállóképesség növelését, valamint a klímavédelemre és digitális átállásra való felkészülést szolgálja. Míg a kohéziós alapok folyamatos támogatást biztosítanak az EU többéves költségvetésén keresztül, addig a helyreállítási alap csak 2026-ig használható fel. Ez különösen érdekes, mivel Magyarország jelenleg egyelőre nem fér hozzá az RRF-hez, így nem is tudja teljesíteni az ebből vállalt fejlesztéseit a 2026 nyaráig terjedő határidőre.
A helyzetet bonyolítja, hogy az összesen 5,9 milliárd eurós RRF-támogatást, valamint a RePowerEU-fejezetből származó további 4,6 milliárd eurós hitelt a bírság levonására fordíthatják. Ha ez így lesz, akkor ennek következtében a kormány valóban soha nem fogja teljes mértékben látni ezt az összeget. „A pontos következmények és a jövőbeni fejlemények egyébként nehezen előrejelezhetők, mivel precedens nélküli bírósági döntésről van szó. Nagyon valószínű, hogy Magyarország politikai elszigetelődése fokozódik az Unión belül, így még az eddig biztosnak vélt támogatások megszerzése is kérdéses lehet” – véli Martin József Péter. Ha az EU a bírság levonását mégis a kohéziós alapokból oldaná meg, akkor a szakértő szerint a kohéziós alapokból még 2022-ben befagyasztott 20 milliárd forintnyi támogatásból történhetne a bírság behajtása. A befagyasztást anno az EU azzal indokolta, hogy Magyarország nem teljesítette a jogállamisági követelményeket, és emiatt nem juthat hozzá a felfüggesztett támogatáshoz.
Folytatódik a magyar küzdelem az uniós pénzekért – Navracsics Tibor továbbra is november végét emlegeti a megállapodásra, de kifizetés erre az évre már nem várható.
Az EU és Magyarország közötti vita eldurvulása 2020 decemberére nyúlik vissza, amikor az Európai Bíróság először ítélte el a kormányt, amiért az korlátozta a menekültügyi eljárásokhoz való hozzáférést a nemzetközi védelemért folyamodók számára. A magyar hatóságokat azért bírálták, mert jogellenesen, tranzitzónákban tartották a menedékkérőket, és megsértették a fellebbezéshez való jogukat is. A bíróság megállapította, hogy a magyar rendőrök erőszakkal kísérték vissza a szabálytalanul érkező harmadik országbeli állampolgárokat egy olyan területre, amely semmilyen infrastruktúrával nem rendelkezett. A kormány felháborodva vitatta a vádakat, azzal érveltek, hogy az egész EU-ra nehezedő migrációs nyomás indokolta a különleges intézkedéseket, de a bíróság ezt az érvet elutasította.
A lengyel uniós elnökség zászlajára tűzheti a Magyarország elleni eljárást – Szent-Iványi István úgy tudja: Ursula von der Leyen, Donald Tusk és Manfred Weber egyetértenek abban, hogy a lengyel elnökség során központi téma legyen a 7. cikkely szerinti eljárás.
Mivel Magyarország nem hajtotta végre a 2020-as ítéletet, az Európai Bizottság újabb jogi lépéseket tett, amelyek következményeként született meg 2023-ban a 200 millió eurós bírságról szóló ítélet. A bíróság úgy találta, hogy Magyarország szándékosan kikerülte az uniós menekültügyi szabályok alkalmazását, ami a szomszédos tagállamokra is hatással van. Magyarországnak egyébként szeptember 31-ig kell jelentést kell tennie arról, hogy milyen intézkedéseket hozott a menekültügyi korlátozások feloldása érdekében. Az EU ezen válasz alapján is dönt majd arról, hogy ha a bírság kifizetése addig nem történik meg, folytatja-e a napi 1 millió eurós büntetés kivetését.
A magyar kormány jelenleg a nyilvánosság előtt igencsak magabiztosan állítja, hogy a kiszabott bírság jogtalan. Orbán Viktor többször is hangsúlyozta, hogy az ítéletet elfogadhatatlannak és felháborítónak tartja. Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára nemrégiben bejelentette, hogy a bírságot nem fogják kifizetni, mivel Magyarország kétmilliárd eurós követelést támaszt az Európai Bizottsággal szemben a határvédelemhez nyújtott hozzájárulásért, és ezt jogi úton kívánják érvényesíteni. Rétvári szerint ez az összeg a 2015 óta tartó magyar határvédelem költségeit fedezi. Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter nemrégiben még tovább ment: azzal fenyegetőzött, hogy „ha Brüsszel migránsokat akar”, ők hajlandóak egyirányú jegyet adni a bevándorlóknak.
A színfalak mögött ugyanakkor úgy hírlik, intenzív egyeztetések zajlanak Magyarország és az Európai Bizottság között. Ezek azonban Martin József Péter szerint szinte hiábavalóak, mivel Magyarország már elveszítette a Bizottság bizalmát. A szakértő arra is felhívja a figyelmet, hogy ha a kormány nem fizeti ki a bírságot, a behajtáshoz nincs szükség külön bírósági határozatra; vagyis akár azonnal elindulhatnak a levonások.
