a gazdasági és igazságszolgáltatási maffiáról, kisemmizéséről, káros kétharmadokról
Egykor a száz leggazdagabb magyar egyike, az első külföldön is terjeszkedő milliárdos volt, mostanra otthonát is elveszítette. Állítja, a hazai elit maffiaszerűen működő szereplői fojtogatják a gazdaságot, beszivárogtak az igazságszolgáltatásba is. Vitézy Tamás üzletemberrel beszélgettünk.
– Ön az első Fidesz-szimpatizáns gazdasági szereplő, aki maffiaként hivatkozik a gazdasági és az igazságügyi rendszer összefonódására. Ha nem veszíti el a vagyonát, akkor is ilyen hangosan tiltakozna?
– Először is szögezzük le: én NER-ellenes vagyok, mindig is az voltam. Álláspontom szerint a nemzeti együttműködés egy társadalmi szerződés kellene legyen, amit csak konszenzussal lehet létrehozni. Én nem a Fidesztől lettem polgári és jobboldali, hanem azért, mert a kommunisták a szüleimet tönkretették, mi pedig a Szabad Európát hallgatva nőttünk fel.
A rendszerváltáskor az SZDSZ-be léptem be, majd a Tocsik-ügy idején levelet írtam Kis Jánosnak, hogy ez nekem vállalhatatlan, kilépek.
Régóta az a véleményem, a Fidesznek az egyértelmű előnyök mellett sokat ártott a sorozatos kétharmad. Azt láttam 2018-ban, a harmadik kétharmadnál sokaknak elgurult a gyógyszere, majd lassanként olyan vállalhatatlan alakok csatlakoztak, akiket nem a nemzetalkotás vágya, hanem a nyerészkedés vezérelt. Kikopott a rendszerváltás utáni öröm- és szabadságérzés, pedig ettől éreztük, hogy hazánk fellélegzett.
– Erre mondják néhányan: talán a szocik alatt jobb volt?
– Nem volt jobb, de ilyen mértékű kontrollálatlanságot akkor sem tapasztaltam. Egy tisztességes, Fideszen kívüli erőt ma sem tudok elképzelni, ezért is vágyom a megtisztulásra. Volt a szocik alatt is szélhámosság, alkotmányos költségek, de nem a kiváltságosok ölébe hullott minden. Ezek többsége életében nem dolgozott, csak az osztalék kivételéhez értenek. Többször leírtam, munka és izzadság nélkül csak maffiamódszerekkel érhetők el ilyen eredmények.
– Egy 2021-es Facebook-bejegyzésében azt írja: „Semmi nem az, aminek látszik, képmutató, hazug és talmi minden.” Egyúttal hűségesküt tesz a Fidesz mellett. Ez a kettősség hogyan fér össze?
– A bejegyzésemben kifejtettem, a Fidesz képes lenne vezetni az országot, figyelemre méltó nemzetközi teljesítménye is. Ám az igazságszolgáltatással összejátszó gazdasági ügyek már csak egy adott kör gátlástalan üzleti céljait szolgálják. Ami velem történt, nem egyedi, egyetlen vállalkozónak sincs biztonságban a vagyona. A módszer mindig hasonló: az igazságszolgáltatással is szövetkező maffiatag szemet vet egy cégre. Mivel szinte minden vállalkozásnak van hitele, a maffiózó kapcsolatot keres a bankhoz, majd a bank elkezdi szigorítani az adós felé a feltételeket, aki így egyre nagyobb pénzzavarba kerül. Hirtelen ott terem egy szerencsevadász, aki ajánlkozik: a követelést olcsón megveszi. A vállalkozás ellen felszámolás, végrehajtás indul, a hitel fedezetéül szolgáló vagyont leértékelik, az adósnak esélye sincs rendezni a tartozását. Végül elveszíti mindenét. A maffiatag mellett ott vannak a cinkosok: a bank, a követeléskezelő, a végrehajtó, felszámoló, bíró, ügyészek – persze tisztelet az esküjéhez hűen szolgáló kivételnek. A felszámolónak az lenne a törvény szerinti feladata, hogy kielégítse a hitelezőket, és védje a rá bízott tulajdont, a tulajdonos érdekében. Amit a Schadl–Völner-botrányban látunk, az csak a jéghegy csúcsa.
– Honnan indult mindez?
– Szerintem két ok vezetett ahhoz, hogy ez a fajta nyerészkedés teret nyerhetett. Először is, a hatalmat át kellett venni, a korábban mindent leuraló párt gazdasági és kommunikációs erejét meg kellett törni. A Fidesz az első években mindent elkövetett, hogy nagyobb súlyra tegyen szert, de ez a tulajdonviszonyok érintetlenül hagyása mellett nem megy. Mesterségesen kellett létrehozni a gazdasági bázist, ami, mint látjuk, az általam kifogásolt visszásságokat eredményezte. Így alakult ki egy össznemzeti mutyi, amelyben a korábbi rendszer haszonélvezői, a volt kommunisták is részt vesznek. A kétharmadok sokakat pökhendivé, gátlástalanná, félelem nélkülivé tettek.
– A rendszerváltás környékén ukrajnai gázbehozatallal tett szert jelentős vagyonra, majd az első magyar milliárdos volt, aki külföldön, Horvátországban fektetett be az ezredfordulón. Kikötői, szállodái értékét 300 millió euró fölöttire becsülték. Két Fidesz-közeli lapot – a Helyi Thémát és a Reformot – is finanszírozott. Most viszont egy régi irodájában, dobozok közt ülve beszélgetünk – miután otthonát is elveszítette, itt lakik. Hogy látja, mi vezetett a vagyona elvesztéséhez?
– Mondhatnám, hogy nem tett jót a 2008-as világválság, de azok a gondok átfinanszírozással orvosolhatók lettek volna. Ez ügyben léptem is a banknál. A konszolidáció ellen hatott, hogy az ügyvezetőm egy idő után a saját hasznát kezdte előtérbe helyezni. Ezért neveztem ki mellé Szalay-Bobrovniczky Kristófot, ám ő bele sem tudott szólni az üzletmenetbe. 2015 körül éreztem, hogy a „kincskeresők” szemet vetettek a vagyonomra. Évekkel ezelőtt feljelentést tettem, és azóta is hiába várom a nyomozóhatóság vizsgálatának eredményét ebben a tekintetben. Meggyőződésem ugyanis, hogy a bank által indított felszámolás idején már az egész ügylet irányítója a háttérben egy általam maffiózónak tartott üzletember és az ügyvezetőm volt. Előbbit a felszámoló mint barátját mutatta be nekem, és átfinanszírozást ajánlottak a bankkal való egyezkedés helyett. Végül ügyészi és bírói segítséggel minden horvátországi és hazai vagyonomat ellopták. Félmillió négyzetméteres tengerparti portfóliómat szállodákkal, kikötőkkel, kempinggel potom pénzért: két és fél millió euró hitelátvállalás mellett háromezer forintért és még 200 euróért szerezték meg. Nem tévedés, pár ezer forintért! Így gazdagszik az általam maffiózónak nevezett gazdasági elit. Mindehhez okirathamisítások, jogi csapdák és megvásárolható igazságügyi dolgozók kellettek. Én persze megtettem a büntetőfeljelentéseket ellenük.
– Közben viszont 14. rendű vádlott lett a csődbe ment Széchenyi Bank ügyében.
– Erről annyit, az a főügyész képviseli ellenem a vádat, aki részt vett a nálam végzett házkutatásban, és akit hamis tanúzás és okirathamisítás miatt korábban feljelentettem. Már hét éve folyt a Széchenyi bankos büntetőeljárás, amikor abba engem koholt vádak alapján beráncigáltak, holott írásos bizonyítékom van arról, hogy a tőlük felvett hitelt a felszámoló által igényelt összegben visszafizettem. Hivatalos irat van arról, velem és a cégemmel szemben semmiféle követelés nem áll fenn. Ehhez képest az ellenem emelt vád különösen nagy kár okozásáról szól. Egy hajnalban kilenc ügyésszel és két rendőrrel törtek rám házkutatás miatt, három napra rabosítottak, illetve huszonkilenc hónapig nyomkövetőt kellett viselnem. Aztán a következő négy év alatt – a mai napig – egyszer sem hallgattak ki az ügyben. Arra jó az egész, hogy megalázzanak, erkölcsileg tönkretegyenek. Közben a feleségemmel elváltunk. Egyébként az a ház, amelyből október elején törvénytelenül kizártak, szintén az övé volt – a váláskor úgy egyeztünk meg, minden hazai ingatlanvagyonomat neki adom.
– Jellinek Dániel, akire imént utalt, a közelmúltban kiadott közleményében azt hangsúlyozza, jogerős ítélet alapján történt a végrehajtás.
– Ehhez annyit jegyeznék meg, hogy amikor a piacról visszaértem, és éppen lecserélték a zárat, elém állt egy ember, és azt mondta, ide többé be nem tehetem a lábamat, mert ezt a házat mielőbb át kell adnia Jellineknek. A házba egyébként annyi időre sem engedett be, hogy a legszükségesebb ingóságaimat, ruháimat, útlevelemet, laptopomat kihozzam, úgy kellett könyörögnöm, hogy a gyógyszereimet magamhoz vehessem. Mindez, mondanom sem kell, teljesen jogellenes. Az sem mellékes, hogy ez a diskurzus az általam kihívott rendőrök jelenlétében folyt.
– A legfrissebb hírek szerint úgy tűnik, Jellineket is utoléri az igazságszolgáltatás. Cége, az Indotek Csoport számlagyárral kapcsolatos büntetőügyében Jellinek Dániel magára vállalta a csalást ügyvezető apja és egy munkatársa helyett.
– Nem ez az első büntetőügye, egy uniós támogatással kapcsolatos ügyben már jogerősen elítélték, és igen magas pénzbírságot kapott. Kíváncsian várom, az igazságszolgáltatás ezúttal hogyan jár el.
– Nem gondolt arra, hogy talán azért lett a rendszer kegyvesztettje, mert kibeszélt onnan?
– Én azt gondolom, akkor maradok hű az elveimhez, ha bűntelenségemre és korábbi érdemeimre tekintettel szóvá teszem a visszásságokat. Mindent szívvel-lélekkel csináltam, nem kértem semmit, csak adtam. Nincsenek illúzióim, ha el akartak volna tüntetni, az már megtörtént volna. Én harcolok a maffia ellen, amely beférkőzött az életembe. Ezt már nem lehet finoman korrigálni, a rohadt almákat ki kell dobni. Néven kell nevezni a maffia tagjait, nyilvánosság elé kell citálni őket, mert ha ez így megy tovább, Magyarország is tönkremegy.
– Ki a maffia főnöke?
– Nem tudom. De nem arról van szó, hogy ennek egyetlen feje lenne. Hatalmi centrumok vannak, többfejű a rendszer.
– Amikor a NER elitjéhez tapadó gazdasági maffiáról beszél, kikre gondol?
– Nem csak azokra, akik neve közszájon forog, számtalan kisstílű gengszterről tudok. De ne csak gazdasági maffiát emlegessünk, nem tartanának ott, ha az igazságügyi maffia nem támogatná őket.
– A tágabb családjához Orbán Viktor is hozzátartozik. Őt nem kereste?
– Évekkel korábban beszéltünk erről az ügyről. Azt mondta, nem tud beleavatkozni, szétszednének mindkettőnket, ha az érdekemben bárki feje fölött átnyúlna, nyerjem meg a pereket. Távoli családtagként talán jólesne valami jelzés tőle, de nem várom, hogy ezt miniszterelnöki minőségében tegye. Úgy látom, sokan azt hiszik, ő tartja rajta mindenen a kezét, pedig ez egyszerűen fizikai képtelenség. De szükség lenne arra, hogy az igazságszolgáltatás és a gazdasági élet megtisztuljon. Legyen világos, kik tartoznak a bűnelkövetőkhöz, tisztuljon meg a közélet. Azt szeretném, ha ennek érdekében mindenki megtenné, ami tőle telik, én is erre törekszem.
Forrás: A Magyar Hang VII. évfolyama 42. számának (2024. október 18-24.) nyomtatott változata.
